Devizahitel

Egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-a és 15. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Több száz alkotmányjogi panasz érkezett Az Alkotmánybírósághoz a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésekből eredő követelések forintosítását elrendelő törvény szabályaival összefüggésben.

***

A magánszemély adósok által benyújtott kérelmek vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította: a kötelező szerződésmódosítás elsődleges célja az adósoknak az esetleges további árfolyamváltozásból eredő terhektől történő megóvása volt. A beavatkozásra továbbá azért is szükség volt, mert a deviza vagy deviza alapú kölcsönszerződések magas hányada a szerződési állományon belül a hitelezők számára is - és ennélfogva a pénzügyi rendszer egészének stabilitására is - kockázatot jelentett.
Az Alkotmánybíróság határozata szerint a jogalkotó általános társadalmi érdekből, a szerződéskötések után beállt, lényeges érdeksérelmet okozó körülményváltozások miatt rendelte el a jövőre nézve a tartozások forintra történő átváltását. A szerződési szabadságba történő beavatkozásra tehát alkotmányos módon került sor.
Hangsúlyozta azonban az Alkotmánybíróság azt is, hogy a forintosítás kötelezővé tételével a jogalkotó nem határozott konkrét szerződések vagy szerződési kikötések érvényességéről, tehát nem döntött el egyedi jogvitákat, folyamatban lévő bírósági eljárásokat. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1287/2015.)

A határozathoz Lévay Miklós, Pokol Béla és Salamon László párhuzamos indokolást csatoltak.

Üzleti titok megsértése

A  Kúria Pfv.IV.21.093/2013/5. számú részítélet felülvizsgálatát és megsemmisítését szorgalmazó indítvány vizsgálata.

Az indítványozó hivatásos szolgálati jogviszonyát - alkalmatlanság miatt - felmentéssel szüntette meg a munkáltatója. A felmentés utalt arra, hogy az intézkedés ellen a döntést hozó szolgálati elöljáró parancsnokhoz beterjesztett szolgálati panasszal élhet. Az indítványozó ezt nem tette, hanem keresettel fordult a bírósághoz. A bíróság a keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasította, mivel a pert más hatóság eljárásának (szolgálati panasz) kellett volna megelőznie. A másodfokú bíróság és a Kúria a döntést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát, indokolatlanul hátrányos különbségtétel sújtja a szolgálati jogviszony alanyait. Súlyos aggályként veti fel, hogy a szolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a panaszút igénybevétele kötelező lenne.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem vet fel sem a támadott ítélet tartalmát, sem a Kúria eljárását illetően az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna.

Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, megállapította: az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1066/2014.)

A döntéshez dr. Szalay Péter és Lévai Miklós párhuzamos indokolást csatolt.

Öregségi nyugdíj

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata.

Az indítványozó előadta, hogy – a nők kedvezményes nyugdíjba vonulására tekintettel – számára saját jogán öregségi nyugdíjat állapítottak meg. Erre tekintettel kérelmet terjesztett elő, amelyben az elhunyt férje után özvegyi nyugellátás megállapítását kérte. Kérelmét a közigazgatósági hatóság, majd a bíróság is elutasította. Szerinte a sérelmezett jogszabály diszkriminatív, sérti az emberi méltóság elvét és a tulajdonhoz való jogát is.

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az indítványozóra hátrányos szabály ésszerű alapon tesz különbséget, amikor a jogosultsági feltételként az életkort és nem a saját jogú nyugellátásra jogosultságot szerzést szerepelteti. A saját jogú nyugellátás esetén alkalmazandó kedvezményes életkori szabályból ugyanis nem következik, hogy a kedvezmény más ellátásokra is kiterjedne. A testület azt is megállapította, hogy az indítványozó által felhozott érvek alapján a tulajdonhoz való jog és a törvény vizsgált szabálya között nincs alkotmányos összefüggés. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/2949/2015.)

A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.

Csődeljárás

A Kúria Gfv.VII.30.320/2014/6. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az elsőfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Kollégiuma az indítványozó (mint hitelező) és az adós között létrejött csődegyezség jóváhagyását végzésében megtagadta. A fellebbezést követően a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést - érdemét tekintve – helybenhagyta. A felülvizsgálati kérem során a Kúria a másodfokú végzést hatályában fenntartotta. 
Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy a Kúria eljárása során a fél képtelen volt kifejteni a végső döntés alapját képező kérdésben az álláspontját, és azzal, hogy a csődeljárás részesei által az eljárás során elő nem terjesztett jogalapra alapította a döntését sérült az Alaptörvényben biztosított jogbiztonság elve és a tisztességes eljáráshoz való joga.

***

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági feltételnek,  ezért az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/920/2015.)

Személyhez fűződő jog megsértése, demonstráció

A Fővárosi ítélőtábla 2.Pf.20.002/2014/5. számú ítélete, valamint a Székesfehérvári Törvényszék 32.P.21.963/2012/18. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó perbeli felperes álláspontja szerint a személyiségi jogi perben támadott ítéletek jogszabálysértőek és iratellenesek, ezért sértik a tisztességes eljáráshoz, valamint a jó hírnévhez való jogát, figyelemmel a jogvitában a bíróság által beszerzett két magánvádas büntetőeljárás iratanyagára, amely eljárásokban álláspontja szerint egy demonstráción kifejtett tevékenységével, illetve egy újságcikkben megfogalmazott kijelentéseivel összefüggésben két alkalommal hamis vádat emeltek vele szemben és ezzel megsértették személyiségi jogait.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: bíróságok a polgári peres eljárás szabályainak megfelelően indokát adták döntésüknek. Az indítványozónak ezért az a hivatkozása, hogy a bíróságok indokolatlanul mellőzték a bizonyítási indítványát és a támadott bírói döntés „nyilvánvalóan iratellenes”, önmagában nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában is az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1007/2015.)

Pénznyerő automaták üzemeltetése

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.K.32.051/2014/10. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a TouchNet System Internet terminálok üzemeltetésével foglalkozó gazdasági társaság. A terminál chipkártyával üzemeltethető. A felhasználó a chipkártyán jóváírt kreditekkel működteti a terminálon az internet szolgáltatást.

A NAV ellenőrei megállapították, hogy ezen gépek pénznyerő automatáknak minősülnek, és az üzemeltetésre az állami adóhatóság engedélye nélkül került sor. Bebizonyították, hogy az előzetes állásfoglaláshoz mellékelt működési modell nem egyezik meg a helyszíni ellenőrzéskor tapasztalt üzemeltetési móddal, ezért 500.000,-Ft bírságot szabtak ki az indítványozóra. Fellebbezését a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert

mert a per során felmerültek olyan informatikai szakkérdések, amelyek megítélésére a bíróság nem rendelkezett szakmai kompetenciával, ezért az általa javasolt szakértőt kellett volna kirendelnie. A bíróság azonban mellőzte a meghallgatását, az általa benyújtott szakértői véleményeket kirekesztette a bizonyítékok köréből, ezzel megsértve a fegyveregyenlőség elvét.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány befogadására a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés hiányában nincs lehetőség. A kifejtett indokok alapján az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította. Az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróságnak nem kellett határoznia az indítványozó által az érintett bírói döntés végrehajtásának felfüggesztése iránt előterjesztett kérelem tárgyában. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2865/2015.)

Kötbér, fegyverek egyenlősége, ártatlanság vélelme

A Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.21.249/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - a perbeli alperes - ellen a közüzemi szolgáltató felperes kötbér megfizetése iránt pert indított, mivel álláspontja szerint a per tárgyát képező fogyasztásmérő-óra mágneses befolyásolása történt, amely által a hiteles mérés befolyásolhatóvá vált. A bíróság kötelezte az indítványozót a kötbér megfizetésére.
Az indítványozó szerint a bíróság ítélete sérti a törvény előtti egyenlőséget és a tisztességes ügyintézéshez való jogot, mivel a bíróság olyan tények és bizonyítékok alapján hozta meg ítéletét, amelyet a felperes semmivel sem bizonyított. Az ítélet sérti továbbá a tisztességes eljáráshoz való jogát is, mivel a bíróság egyértelműen az egyik felet részesítette előnyben. Sérti az ártatlanság vélelmét, mivel a bíróság az eljárás során minden bizonyíték nélkül elfogadta és megállapította a szándékos rongálás tényét; valamint a jogorvoslathoz való jogot is, mivel az ítélet ellen felülvizsgálati kérelem benyújtása nem lehetséges.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: nem fogadható be a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó. Jelen esetben az indítványozó a bíróság ténymegállapítási tevékenységét támadja, érvelése pedig részben az ítélet tartalmi kritikáját és az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel kapcsolatos kritikát foglalja magában, részben pedig már eldöntött alkotmányjogi kérdésre vonatkozik.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1201/2015.)

Kiskorú elhelyezése

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.II.21.594/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítvány előzménye: olasz állampolgárságú édesapa, és az indítványozó 2011. szeptember 15. napján született lánya felett az édesanya szülői felügyeleti jogát a Velencei Kiskorúak Bírósága határozattal megszüntette, és a gyermeket az édesapa kizárólagos felügyelete alá helyezte, valamint a bíróság megállapította, hogy a gyermek állandó lakóhelye a továbbiakban az édesapánál lesz. 
A Szolnoki Járásbíróság a Velencei Kiskorúak Bíróságának határozatát végrehajthatónak nyilvánította. A Szolnoki Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a Velencei Kiskorúak Bírósága határozatának végrehajthatóvá nyilvánítását megtagadta. A Kúria a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a végrehajtást kérő édesapa a Szolnoki Törvényszék határozata ellen felülvizsgálattal nem élhetett volna, ezért a felülvizsgálati kérelmet a Kúriának érdemi vizsgálat nélkül el kellet volna utasítania. Álláspontja szerint a Kúria végzése megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a tisztességes eljárás alapvető feltétele, a felek egyenjogúsága és a "fegyverek egyenlősége" nem érvényesült, nem volt biztosítva, hogy az eljárásban mindkét fél részletesen kifejthesse jogi álláspontját, csatolhassa bizonyítékait, megismerhesse a másik fél beadványait, arra észrevételt tehessen.

***

Az Alkotmánybíróság rámutatott: az eljáró bíróságoknak az EK rendelet alkalmazásával kellett határozni. Ennek megfelelően az EK Rendelet 31. cikke alapján a magyar bíróságok az olasz határozatot érdemben nem vizsgálhatták, eljárásuk tárgya kizárólag az lehetett, hogy a külföldi határozat elismerésének feltételei fennállnak-e, van-e olyan tényező, amely az elismerés megtagadását eredményezheti.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/948/2015)

Munkaviszony jogellenes megszüntetése

A Kúria Mfv.I.10.454/2014/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli felperes - keresetet nyújtott be a perbeli alperes - korábbi munkáltatója - ellen munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt. A keresetet a bíróság elutasította, amely ítélet ellen az indítványozó fellebbezett. A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, megállapította a jogellenes felmondást. Az ítélet ellen a perbeli alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria ítéletével a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. 
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát [XXVIII. cikk (1) bekezdés], mivel a Kúria a részére biztosított felülvizsgálati jogkört túllépte és a jogorvoslathoz való jogot [XXVIII. cikk (7) bekezdése], mivel nem döntött a kereseti kérelem egészéről.

***

Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz.

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem észlelt olyan értelmezési hibát, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt alkotmányos jogokkal érdemi összefüggésben állna.

Megállapította: az indítványnak ezen alaptörvényi rendelkezésekre hivatkozó érvei nem támasztanak alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem vetnek fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek hiánya miatt, és figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2941/2015.)

Fegyelmi eljárás bíró ellen

A Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SzfF.1/2015/6. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - az eljárás alá vont bíró - ellen ügyvéd férje tevékenységével kapcsolatban kifejtett magatartása miatt fegyelmi eljárást indítottak. A Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság az elsőfokú szolgálati bíróság határozatát - amely az eljárás alól az indítványozót felmentette - megváltoztatta és megállapította az indítványozó vétkességét, mivel házastársának jogi ügyire rálátása volt, azok intézésében aktívan részt vett, házastársa által okozott jogi problémával foglalkozott, abban véleményt nyilvánított, illetve a megoldáshoz megkísérelt segítséget nyújtani házastársa ügyfeleinek.
Az indítványozó álláspontja szerint azáltal, hogy az eljárás során bizonyítási cselekményt nem foganosítottak, sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, a tisztességes hatósági eljáráshoz való joga és az alapvető jogok korlátozhatóságára vonatkozó követelmény.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, illetve nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. A konkrét ügyben az indítványozó által kifejtett aggályok valójában a másodfokú szolgálati bíróság által megállapított tényállást, a bizonyítékok bírói mérlegelését és értékelését vitatják.

Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és – az Alaptörvény 28. cikke, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint T) cikke tekintetében – h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1075/2015.)

M7-es autópálya továbbépítése, feltűnő értékaránytalanság, adásvételi szerződés

A Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.329/2013/5. sorszámú ítélete, valamint a Kúria Pfv.VI.21.543/2014/6. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint az egyedi ügyben a tulajdonjog elvonást megvalósító kisajátítást helyettesítő adásvétel közérdekűsége nem vitatható, mivel az autópálya építés közérdekű cél, ugyanakkor álláspontja szerint az érintett ingatlanok reális forgalmi értéke a szakvélemény alapján magasabb, mint amit ténylegesen kapott, így értéksérelmet szenvedett, továbbá az autópálya nyomvonalába eső ingatlanrész tekintetében a kártalanítás nem értékarányos, valamint a leendő nyomvonal két oldalán visszamaradó részingatlanok tekintetében a kártalanítás elmaradása, illetve késedelme szintén sérti az arányosság elvét.
Az indítványozó állítja: a támadott bírói döntések sértik a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elvét, figyelemmel a megtámadási határidő számítása körében tett megállapításokra, illetve a tárgyi tanúvallomások figyelmen kívül hagyására. A bíróságok megsértették a tisztességes eljárás alapelvét is, mert a visszamaradó területrészek tekintetében a régi Ptk. helyett, az új Ptk. rendelkezéseit alkalmazták, figyelemmel a szerződésen kívüli károkozás kérdésére.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem tartalmaz sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.

Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2193/2015.)

Felmondás jogellenessége

A Kúria Mfv.I.10.403/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó 2007. november 22-től a Magyar Televíziónál, illetve annak jogutódjánál, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnál állt munkaviszonyban, a közéleti szerkesztőségen dolgozott szerkesztő-riporter munkakörben. A munkaviszonyát a munkáltató - csoportos létszámleépítésre alapított indokkal - rendes felmondással megszüntette.

Az indítványozó kérte a bíróságtól a felmondás jogellenességének megállapítását, azonban a bíróság a keresetet elutasította. A fellebbezést követően a másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a Kúria a felülvizsgálati kérelem folytán a másodfokú ítéletet pedig hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti az emberi méltósághoz való jogát, az egyenlő bánásmód követelményét, az állami kötelezettségvállalást az esélyegyenlőség biztosítására és a munkáltató együttműködési kötelezettségét.

***

Az Alkotmánybíróság szerint az alapul fekvő eljárások során a panaszos által állított hátrányos megkülönböztetés körülményeit az eljáró bíróságok kimerítően feltárták és értékelték. A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozó által rá nézve kedvezőtlennek tartott bírósági döntések szakjogi, és nem alkotmányossági kritikája. Azonban a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a tényállás megállapítása a bíróságok feladata. Az indítványozó által felhozott érvek nem támasztják alá az Abtv. 29. §-ában foglalt alternatív törvényi feltételek egyikének a fennálltát sem, mivel azok a bíróság jogértelmezését és eljárását vonják kritika alá, és a támadott ítéletben foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekintik alapjogi jogsérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.

Az Alkotmánybíróság  megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 27. § a) pontjában, illetve az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1898/2015.)

Apasági vélelem érvényesülése, gyermek névviselése

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 30. § (1) bekezdése „a gyermek 2010. január 1. és 2010. december 31. között született, és” szövegrésze alaptörvény-ellenességének, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró  álláspontja szerint azzal, hogy a jogalkotó az apasági vélelem keletkezéséhez az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába bejegyzett élettársi kapcsolatból született gyermekek születési idejére vonatkozó  korlátozást rögzített, az emberi méltóságot sértő, indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést tett azon személyek esetében, akik 2010. január 1-je és 2010. december 31-e között az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatot létesítettek, és az ebben az időszakban rendelkezésre álló törvényi lehetőséggel élve  az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában születendő közös gyermekeik családi nevét is meghatározták, azonban ezen kapcsolatból csak 2010. december 31-e után született gyermekük.

***

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó bíró által támadott rendelkezést – annak megjelölt szövegrészét – az adott anyakönyvi ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata során nem kell alkalmazni, így az ezzel összefüggésben előterjesztett egyedi normakontroll indítvány  nem felel meg az Abtv. 25. § (1) bekezdésébe, illetve 32. § (2) bekezdésébe foglalt feltételnek.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján a bírói kezdeményezést visszautasította.  (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/3018/2015.)

Per megszüntetése eljárás alatt.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 2013. június 1-jétől 2014. március 14-ig hatályos 130. § (1) bekezdés g) pontja, valamint 397/D. § (2) bekezdésében a „130. § (1) bekezdés g) pontjának,” szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az ügy tényállása szerint az indítványozó keresetet indított a Fővárosi Törvényszék, valamint annak a büntetőügyében eljáró bírója ellen személyhez fűződő jogok (jóhírnév) megsértése miatt, amiért a bíró az egyik tárgyaláson az indítványozó egészségi állapotával kapcsolatos nyilatkozatot tett.

Az indítványozó szerint több alapvető jogát megsértették a támadott bírósági határozatok. Sérült a jogállamiság elve, az emberi méltósághoz való joga, a jó hírnév védelméhez és a személyes adatai védelméhez való joga, a törvény előtti egyenlőséghez való joga, valamint a tisztességes eljáráshoz való joga, és a jogorvoslathoz való joga is.

***

 Az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy az indítványozó által felhozott indok alapján a jogsértő és a sérelmet szenvedő közötti különbségtétel nem értelmezhető, a megjelölt viszonylatban a jogsértő és a sérelmet szenvedett nincs egymással összevethető helyzetben. Továbbá nem sérti a bírósághoz fordulás jogát egy olyan perakadály megfogalmazása, amely alapján a bíróság a kereset teljesítésének konkrét eljárásjogi és anyagi jogi előfeltételeiről, az érvényesíthetőség elvi lehetősége felől dönt. Márpedig a támadott rendelkezés ebbe a körbe tartozik.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, ezért elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1463/2014.)

Szolgálati jogviszony megszüntetése

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 194. § (2) bekezdése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.043/2014/4. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 55.Mfv.632.096/2013/11. számú végzése és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.2271/2012/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az ügy előzményéhez tartozik: az indítványozó szolgálati viszonyát felmentéssel megszüntették. A közölt felmentő paranccsal szembeni előterjesztését a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, a Fővárosi Törvényszék és a Kúria is elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés és a kapcsolódó bírói döntések sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát. Súlyos aggályokat vet fel, hogy a Hszt. értelmezéséből messze nem következik, hogy a szolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a panaszút igénybevétele kötelező lenne.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó miután elmulasztotta a szolgálati panasz benyújtását, ügyében érdemi jogorvoslati eljárást a bíróságok nem folytattak le, így a jogorvoslati lehetőségét nem tudta kimeríteni.

Az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e), f) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1540/2015.)

Kötbér megfizetése

A Kúria Gfv.VII.30.305/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli alperes - a felperesi gazdasági társaság tagja, közöttük létrejött társasági szerződés alapján köteles az általa előállított terméket a perbeli felperes gazdasági társaságnak eladni, aki pedig köteles azt megvásárolni. A felek között a soron következő kvótaévre nem jött létre szerződés, mivel az indítványozó a felperes által felajánlott feltételeket hátrányosan értékelte és nem volt hajlandó a szerződést megkötni.

A felperes felszólította az indítványozót a kötbér megfizetésére, amelytől azonban elzárkózott. Ezt követően bírósághoz fordult és keresetében kérte kötelezni az indítványozót a kötbér megfizetésére. Az elsőfokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék kötelezte az indítványozót a kötbér és a késedelmi kamat megfizetésére, az ítéletet a Debreceni Ítélőtábla helybenhagyta. Az indítványozó a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelmével, azonban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a kötbér megfizetése tárgyban született három ítélet sérti a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, a tulajdonhoz való jogot, a törvény előtti egyenlőség elvét, a tisztességes hatósági eljáráshoz és jogot, a jogorvoslathoz való jogot, valamint a XXV. cikkben, az E) cikkben, M) cikkben, R) cikkben, T) cikkben, 25. cikkben, a 26. cikkben és a 28. cikkben foglaltakat.

***

Az Alkotmánybíróság miután megállapította, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény–ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, továbbá ezek alátámasztására egyáltalán nem, vagy alkotmányjogilag releváns érvelést, indokolást sem tartalmaz az alkotmányjogi panasz,  ezért az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alapján, az Ügyrend 30. § (2) bekezdése a) pontjára tekintettel visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1945/2015.)

Személyi szabadság megsértése

A Fővárosi Törvényszék 27.Bf.XXII.7290/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó az ügy előzményeként előadja: a terhére rótt bűncselekmény helyszíne egy gyárépületben volt, ahol a bérlő jelentős bérleti díjat halmozott fel. Az indítványozó az épületet lezárta, amelybe a bérlők képviselői erőszakkal hatoltak be. Az indítványozót emiatt személyi szabadság megsértésének bűntette miatt szabadságvesztésre ítélték.

Az indítványozó állítja: az ellene lefolytatott eljárás sérti az Alaptörvény szerinti pártatlan bírósági eljárás lefolytatásához való alapvető jogát, mivel az ellene folytatott eljárásban minden lehetséges fórumon jelezte, hogy az ellene feljelentést tevő sértettek bűncselekményeket követtek el. Álláspontja szerint az eljárás során sem az ügyészség, sem a bírák nem tartották be a törvényi rendelkezéseket, az eljárás kizárólag a személyét terhelő körülményekre korlátozódott,  holott az ajtók bezárásával az volt a célja, hogy az ingatlan tulajdonosának törvényes zálogjogát érvényesítse.

Az indítványozó szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.  Végül arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság azáltal, hogy az ítélet kihirdetése során kiküldte a teremből a hallgatóságnak azt az egy tagját, amelyik a „fejét csóválta” az ítélet hallatán, korlátozta nyilvános tárgyaláshoz való jogát is.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a tisztességes tárgyaláshoz való jog sérelmével kapcsolatban az indítványozó valójában az ítélettel szembeni kifogásait fogalmazza meg, illetve az eljáró szervek és a bíróságok eljárását kritizálja, alkotmányossági érvelést azonban alkotmányjogi panasza ténylegesen nem tartalmaz.

Mivel az indítvány alapján az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról:IV/980/2015.)

Kötelező védőoltás

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.28.274/2014/11. számú ítélete, továbbá az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény és az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. ESzCsM rendelet egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: kiskorú gyermeke számára a 18/1998. NM rendelet alapján kötelező MMR oltás készítéséhez elhajtott emberi magzat sejtjeit használják fel, amely számára erkölcsileg elfogadhatatlan.

Az indítványozó az oltóanyag összetételével kapcsolatos világnézeti meggyőződése miatt alternatív vakcinát kívánt igénybe venni. Az ügyben azonban  kormányhivatal első- és másodfokon is kötelezte a védőoltás beadatására, a jogerős közigazgatási határozattal szemben beadott keresetét a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság pedig elutasította.

Az indítványozó szerint a támadott szabályozás sérti a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz fűződő jogát. Álláspontja szerint mind a bírósági ítélet, mind az ítéletben alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenessége alapjog sérelmet okozott számára.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a bírósági döntés nem sérti az állam vallási kérdésekben való semlegességének elvét, mivel a védőoltási kötelezettség fennállását nem valamely vallás tanítását figyelembe véve, illetve nem az indítványozó vallásos meggyőződését felülbírálva állapítja meg. A támadott ítélet az indítványozót továbbá nem kényszeríti olyan helyzetbe, amely önmagával való meghasonlásra vezetné, mivel nem rendelte el valamely konkrét oltóanyag alkalmazását, csupán az oltási kötelezettség elmaradásának jogkövetkezményeiről döntött.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott bírósági ítélet nem sérti az indítványozónak az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében biztosított és az Alkotmánybíróság által értelmezett lelkiismereti szabadsághoz való jogát, ezért alkotmányjogi panaszt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/2814/2015.)