– Hogyan határozná meg a magyar nemzetpolitika legfontosabb célját most, a 2020-as évek közepén?

– Egy veszélyekkel teli világban a magyar megmaradásért és a nemzeti erősödésért kell dolgozni. Olyan időszakban, amikor a körülöttünk lévő világ napról napra változik, amikor háborúk, tömeges migráció és persze a digitális világ okozta kihívások nehezítik a mindennapokat, ebben az időszakban is nemzetet és közösséget kell építeni.

– A magyar támogatáspolitika terén számos helyen születtek nagy eredmények, például az oktatási intézmények, óvodák, bölcsődék, kulturális infrastruktúra fejlesztése terén. Melyekre a legbüszkébb?

– Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült olyan kapcsolatokat létrehozni, amelyek korábban nem voltak, és behálózzák a Kárpát-medencét, illetve megerősítik a magyar – magyar együttműködést – például tanárok, diákok, sportolók, művészek, testvértelepülések, lovasegyesületek és egyházi személyek között egyaránt. Ezek a kapcsolatok nemcsak az anyaország és a külhoni régiók között, hanem a határon túli közösségek között is élővé váltak. Minden eredmény, amellyel hozzájárulhattunk az anyanyelvi oktatáshoz, a magyar kultúra és identitás megőrzéséhez, illetve a szülőföldön való gazdasági boldoguláshoz, a nemzetpolitikát szolgálja. Ez közös, összmagyar siker – nem pusztán kormányzati vagy államtitkársági –, hiszen mindehhez az egész nemzet összefogása kellett. Ez csapatmunka.

– Az elmúlt években több új támogatási forma is megjelent, például az Erősödő Kárpát-medence Program vagy a Jövő Nemzedéke Program, oktatási-nevelési támogatások. Hogyan értékeli ezek hatását, és melyiket tartja különösen sikeresnek?

– Szerintem helyesen járunk el, amikor külön pályázati keretben támogatjuk a fiatalok közösségeit, hiszen a magyar fiatalok és gyermekek jelentik a magyar jövőt. Fontos, hogy létrejött egy olyan program, amely az ő közösségeiket - legyenek azok ifjúsági szervezetek, egyházi, oktatási, kulturális, hagyományőrző vagy sportközösségek - segíti, ahol megélhetik magyarságukat, értékelvű közegben lehetnek, barátokat találhatnak, párkapcsolatok alakulhatnak ki, és közösségi élményeket szerezhetnek. Ez erősíti a magyarság jövőbe vetett hitét és a nemzetpolitika alapjait is. Ugyanilyen fontos az oktatási-nevelési támogatás is, melyet két éve százezer forintra emeltünk, és ma már 230 ezer gyermeket, illetve családjukat éri el a Kárpát-medencében. Mindez azt mutatja, hogy továbbra is erős az igény a jó minőségű magyar nyelvű oktatásra a bölcsődétől az egyetemig.

– Mi a következő nagy lépés? Új programok, változó támogatási struktúrák, esetleg új célcsoportok?

– Fontosnak tartom, hogy a magyar parlament már elfogadta a 2026. évi költségvetést, ami lehetővé teszi, hogy az Erősödő Kárpát-medence Programot már az idén meghirdessük a jövő évre. Ennek köszönhetően a civil és az egyházi szervezetek korábban pályázhatnak majd, a pályázati kiírás november közepén várható. Emellett folytatjuk a sikeres programokat – legyen szó testvértelepülési, lovas, Jövő Nemzedéke vagy diaszpóraprogramról –, melyek a határon túli magyar közösségek legszélesebb körét érik el. Vajdaságban például már elindult az oktatási-nevelési támogatások kifizetése, így a vajdasági családokhoz is ütemezve, ezekben a hetekben érkezik meg ez a fontos segítség.

– A budapesti Békemenet az idén is a béke, a szuverenitás és a keresztény értékek melletti kiállást fogalmazott meg Európának. Ön szerint mit üzen ez az esemény a külhoni magyar közösségek számára, és hogyan kapcsolódik a nemzetpolitika céljaihoz?

– A háború lefojtja a gazdaságot, és óriási a háborús veszély is. Ha béke van, sokkal több lehetőségünk nyílik. Nemzetpolitikai szempontból a béke leginkább a kárpátaljai magyaroknak segítene, hiszen ők egy háború sújtotta országban élnek, és egy szláv testvérháborúból próbálnak kimaradni. A kényszersorozások következtében sajnos magyar emberek is a frontra kerültek, és magyar áldozatok is vannak. Mindezek ellenére a kárpátaljai magyar közösség erős, intézményrendszere működik, és továbbra is élni akar. A legutóbbi Békemenet hatalmas erőt mutatott, magam is részt vettem rajta, és hihetetlen élmény volt látni, ahogy a Kárpát-medence minden pontjáról érkeztek magyarok. Találkoztam vajdasági, székelyföldi, kárpátaljai, felvidéki barátokkal és ismerősökkel. Úgy gondolom, a magyar nemzetpolitika a háborús időkben is helytállt, de lehetőségei sokkal tágabbak lennének, ha Európát nem sújtanák a háború és a gazdasági válság következményei.

– Hogyan látja a Kárpát-medencei magyarság helyzetét öt-tíz év múlva?

– Abban bízom, hogy tíz év múlva a Kárpát-medence magyarsága még erősebb lesz, mint ma, hiszen ma is erősebb, mint tíz évvel ezelőtt volt: intézményrendszerében, politikai képviseletében, összefogottságában és rendezettségében egyaránt. Remélem, hogy ez a fejlődési folyamat folytatódik, és tíz év múlva is lesz egy olyan kormány Budapesten, egy olyan anyaország, amely képes és hajlandó felelősséget vállalni, valamint viselni a külhoni magyar közösségekért. Ezt ma csak egy politikai erő képviseli, a miénk.

A teljes interjú itt olvasható