Mi vagyunk az utolsó védőbástya Európában, amely egyértelműen kiáll a nemzeti identitás és a keresztény kultúra mellett, és amely erőt, ugyanakkor missziót ad a többi tagállamnak – hangsúlyozta Juhász Hajnalka, a KDNP frakcióvezető-helyettese, alelnöke, akit a mai választás tétjéről, a női politikusok szerepéről és a keresztény kultúra jövőjéről kérdezett a Vasárnap. A kereszténydemokrata politikus beszélt arról is, hogyan alakította át az anyaság, és hogy a tiszás koncert helyett mi adhat a fiataloknak valódi támaszt.
– Az EU jövője és a keresztény kultúra összefonódik, s ez most meginogni látszik nyugaton. Ennek a tükrében mit gondol, mi a tétje a mai választásnak?
– Pontosan azért küzdünk, s az egyik legnagyobb tétje az, hogy visszavezessük az Európai Uniót és intézményrendszerét azokhoz a gyökerekhez, ahonnan indult. Erről mindig fontos beszélni, hiszen ez a 27 tagállam egy olyan gazdasági szövetség volt, amely az európai kultúra alapjaira épült, de sosem szólt bele abba, hogy az egyik tagállam hogyan hoz létre jogszabályokat, tervezeteket tagállami szinten. Ma már egy erős, liberális ideológiai harc indult el Nyugat-Európából, és ez kettészakította az Európai Uniót és annak a tagállamait. Vissza kell térni a keresztény konzervatív értékekhez, s ez a folyamat már elindult Európában. Mi és az összes jobboldali, keresztény, konzervatív képviselő a békéért való küzdelem mellett azért küzd, hogy a muzulmán kultúra a migráció következményeként ne uralja le az európai keresztény kultúrát, s én azt gondolom, hogy a mai választásoknak ez is tétje, mert a nemzeti kormány az, aki semmilyen körülmények között nem fogja támogatni a migrációs paktumot. Egy friss példa: két héttel ezelőtt itt volt közel kétszáz, olyan nemzeti parlamenti képviselő – spanyolok, olaszok, portugálok, franciák – akik Patrióták, és akik miniszterelnök úr kezdeményezésére léptek be.
Mi vagyunk az a tagállam, aki egyértelműen kiáll a nemzeti identitás és a keresztény kultúra mellett, és amely erőt és missziót ad a többi tagállamnak – ahol ébrednek a választók – hogy vissza kell térni azokhoz a gyökerekhez, amelyekre az alapító atyák az Európai Uniós intézményrendszereket és magát az intézményt létrehozták.
Ezt a fajta patrióta erősödést miniszterelnök úr indította el. Ez egy olyan, jó helyre elvetett mag, ami gyönyörű eredményt fog hozni. A mai választásnak ez is tétet ad, a magyarok bátorsága példaértékű lehet, ugyanis 2027-ben számos tagállamban lesznek választások. A mi erőnk meghatározhatja a többi tagállam választását, hogy a jobboldali keresztény, konzervatív választók és politikusok érzik-e azt az erőt, amely a magyar emberekben és a magyar emberek bátorságában megvan...
– Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak nagy szerepe lehet abban, hogy Európa ne veszítse el keresztény identitását?
– Mi vagyunk az utolsó védőbástyák – s a védőbástya megerősödése azt jelenti, hogy maga az Európai Unió is megerősödhet – akik felvállalták, hogy számunkra ez alapvető érték, amiből nem fogunk engedni. És ennek része a családpolitikánk, része az adórendszerünk, amely az édesanyát helyezi középpontba az SZJA-mentességgel. Mi azt mondtuk keresztény értékeink által vezérelve, hogy a magyar édesanyákban hiszünk – a magyar nőkben és a magyar asszonyokban – nem úgy akarjuk megoldani a demográfiát, hogy migrációval és muzulmán kultúrával adunk választ 21. századi kihívásokra.
Persze kereszténynek lenni mindig is nagyon-nagyon nagy kihívás volt, de most ez számunkra misszió: nekünk kell a legbátrabbaknak, a legerősebbeknek lenni, mert a liberális világ agresszív,
ennek látjuk a megnyilvánulásait az elmúlt napokban is a Tiszás koncertektől elkezdve… Agresszív, megfélemlít, közönséges, provokatív és pusztító jellegű. A keresztények a történelem során mindig bizonyították, hogy ilyenkor van a legnagyobb szerepük abban, hogy bátran visszavezessenek a helyes útra.
– Említette a pénteki koncertet, ami nagyon erős kérdéseket vetett fel mindenkiben. A baloldali narratíva szerint a fiatalok csak velük lehetnek. Véleménye szerint a keresztény konzervatív fiatalság mennyire tudja láttatni magát, halljuk az ő hangjukat is?
– Én nagyon pozitív vagyok ezzel kapcsolatban, és valamelyik nap miniszterelnök úr is nyilatkozott erre vonatkozóan. Ő nagyon-nagyon hisz a fiatalokban, és jól látja, hogy a fiatalok jelentős részének az a példa, amit a szülőktől lát. A tradíció, a tapasztalat, amit a szülők közvetítenek, ezeket az elveket kell folytatniuk. Azt láttuk a Tiszás koncerten, hogy nagyon sok útját vesztett, kereső fiatal ment ki, sokuk megdöbbenhetett azon a megnyilvánuláson, ami a színpadon zajlott egy koncerten. Ez az, ami nem vezet sehová. Mindig hangsúlyozzuk – és ezt nagyon helyesen határozta meg a nemzeti kormány – hogy „Isten, Haza, Család”, mert erre a háromra lő a liberális világ. Ez ad a fiataloknak támaszt: az istenhit, a nemzeti identitás, a hazához való elkötelezettség és a családi értékek. Ha ez a három rendben van, akkor egy fiatal, bármilyen nehéz a világ, bárhogy forrong körülöttünk a Közel-Kelet vagy lehet orosz-ukrán háború, ha megvannak az alapértékek, ha ezek rendben vannak, akkor a fiatal is egy olyan irányt fog követni, ami neki stabilitást és biztonságot jelent. Azt gondolom,
egyre több a keresztény konzervatív fiatal, ezt látom magam körül is. Ők is elkezdtek megjelenni az online világban, ahol kicsit elaludt a jobboldali keresztény konzervatív réteg,
miközben a liberális világ iszonyatos mértékű pénzeket költött arra, hogy elhitessék a fiatalsággal, hogy minden influenszer liberális, és elengedi azokat az alapértékeket, ami a keresztény konzervatív világnak fontos. Európában és a világban egyre meghatározóbbak azok az influenszerek, akik kiállnak a keresztény konzervatív értékek mellett, ne becsüljük alá ennek a jelentőségét. Ez igenis fontos, mert a média nagyon nagy mértékben befolyásolja a fiatalokat, ebben mi is zárkózunk fel, én is keresem azoknak a fiataloknak a közösségét, akik nyíltan felvállalják a keresztény konzervatív identitásukat, példát mutatnak, jó tanulók, itthon helyezkednek el, és itthon alapítanak családot. Szerintem ez kell a fiatalságnak, a pozitív és hiteles jó példa.
– Kicsit térjünk át a nők szerepére a jelenlegi politikában, illetve a társadalomban. Vannak olyan hangok, amik szerint a jobboldal nem elég érzékeny a női jogokra, mit válaszolna nekik?
– Ezt személyesen tapasztalom akár a politikustársakkal, női politikusokkal való találkozó során. Azt hiszi a liberális világ, hogy ő határozza meg, mi a 21. századi női kép és mi a feminizmus a 21. században. Én azt gondolom, hogy nem vehetik ezt el tőlünk. Nekünk, jobboldali nőknek is van egy abszolút pozitív értelemben vett női jogi fundamentumunk, alapvető értékrendünk. Ne ők határozzák meg, ne a liberális világ mondja meg, hogy milyen egy 21. századi nő! Azt gondolom,
amit a Fidesz-KDNP képvisel, az minden nőnek nagyon fontos, például a család és a munkahely összeegyeztethetősége.
A legcsodálatosabb dolog, ha valaki édesanya lesz és családot vállal, és ez nem jelenti a karrier feladását, megtörését. Ezzel a fajta támogatással, az SZJA mentességgel az édesanyák fel tudják építeni a karrierjüket, amely mellett a családot is tudják vállalni. Ez egy nagyon fontos üzenet. A liberális nőideál célja, hogy szabad legyen, hogy önálló legyen, hogy senkihez ne kötődjön, hogy ne vállaljon családot, ne köteleződjön el, rettegjen a klímaváltozástól, és minél hangosabban és agresszívabban hirdesse a nők fölényét a férfiak felett. Nem ez a helyes út, mi, nők és férfiak egymást kiegészítve, egymás kezét fogva kell, hogy haladjunk, egymás jogait is megerősítve. Mi ezen dolgozunk. A családi adókedvezményekben benne van ez az üzenet is, hiszen ott a „család” szó. A férfiak ugyanúgy élhetnek ezzel a lehetőséggel, mint a hölgyek. Nagyon fontos, hogy
ne versenyezzünk a férfiakkal. Ez is egy nagy liberális tévút, egy rossz irány, amit meghatároztak a feminista nők számára.
Nem kell versenyezni, jó értelemben lehet, de nem legyőzni kell őket, hanem kiegészíteni egymást. Ezt a politikai kultúrában is vallom. Mi a szociális érzékenységünkkel másképp működünk, de kiegészítjük a férfiakat, és szerintem ez így teljes. Nem legyőzni kell a férfiakat, hanem együtt menni ezen a közös úton. Ez nekem nagyon nagy feladatom, mert azért a politikai világ döntő többségében a férfiak világa. Ezért nagyon fontos a női jelenlétünk, a mi kisugárzásunk ebben a politikai közegben, hogy érezzék a jobboldali konzervatív nők, hogy vannak olyan hölgyek, akik képviselik őket, elkötelezték magukat a közélet mellett.
– Mit tudna kiemelni az elmúlt időszakból, mi az, amire a legbüszkébb? Mi az, amiben még szeretné, ha fejlődés történne?
– Beszéltünk az szja-mentességről, de ott kilencszázalékos társasági adó, ami a legalacsonyabb a 27 tagállam között a kis- és középvállalkozásoknak. De ha összességében azt nézzük, hogy mi a legfontosabb, vagy mi az, amit a legerősebbek vagyunk, és ahol feladat lenne, két dolgot említenék.
Amiben a legerősebbek vagyunk, azok a családtámogatások. Közel harmincféle családtámogatást hozott létre a nemzeti kormány az elmúlt tizenhat év alatt.
A fiatalság vonatkozásában pedig leülni, beszélgetni, találkozni velük, és megérteni az ő kérdéseiket, adott esetben félelmeiket és igényeiket. Itt feladatunk van, ezt miniszterelnök úr is hangsúlyozta. Többet kell foglalkozni velük és megérteni őket, ez biztos, hogy nagyon nagy cél, mert a középkorosztály és az idős korosztály ért és érez minket, de a fiatalokhoz szólni szerintem egy nemzeti kormánynak meghatározó feladata kell, hogy legyen a jövőben is.
– Megosztaná velünk, miből merít erőt hétköznapokban? Mi az, ami a legnagyobb kapaszkodót jelenti az ön számára?
– A férjem és a kisfiam. Nagyon boldog vagyok, hogy édesanya lehettem, mi nagyon nagy küzdelmet vívtunk azért, hogy a család teljes legyen. Amióta édesanya vagyok, én nem alázatos keresztény vagyok – persze alázatos vagyok – hanem Jeanne d’Arc: küzdök, mert tudom, hogy az ő jövőjéért, a gyerekeink jövőjéért küzdök. Nem akarok gendert, nem akarok érzékenyítést, nem akarok agresszív, Csipke Józsikákhoz hasonló mesevilágot a kisfiam számára, aki nemsokára óvodába megy. Szerintem nagyon nagy a tét, iszonyatos erőt ad az, hogy anya lettem, és én is tudom, hogy milyen érzés, milyen felelősség felnevelni egy gyereket, és milyen hatások érik. És hogy milyen nehéz út az, amikor a szülőnek például egy adott óvodai csoportban vagy bölcsis csoporton belül ki kell állni amellett, hogy márpedig én a kisfiamat istenhívőként fogom felnevelni, és ez a helyes út. Én ebből rengeteg erőt merítek, mint ahogyan abból is, hogy az első női frakcióvezető-helyettes vagyok a saját pártomban. Ez is egy nagy nyitás és egy nagy lehetőség, mert ez azt jelenti, hogy a férfiak is hisznek abban, hogy a nőkben nagyon nagy potenciál van. Nagyon büszke vagyok rá.
Sokkal több erő van bennem, mióta anya vagyok, és nem félek, nem érzem, hogy elfogyhat belőlem, egyre erősebb vagyok, mert tudom, hogy értük harcolok.
