– Februárban megalakult a Patrióták Európáért európai parlamenti frakció vallásszabadságért és az egyházakkal, vallási közösségekkel való párbeszédért felelős munkacsoportja, amelynek társelnökévé választották. Milyen kihívásokkal néznek szembe a keresztények Európán belül, mennyire van veszélyben például a vallásszabadság?

– A Patrióták munkacsoportját egy spanyol társelnökkel, Margarita de la Pisa Carriónnal együtt vezetjük. Az utóbbi évtizedekben elsősorban a keresztényüldözés és a keresztények megkülönböztetése ellen kellett küzdenünk. Európában is létező a probléma: Franciaországban csak tavaly 35 templomot gyújtottak fel. Ugyanakkor a válsággóc, ahol az ember élete valóban veszélyben van keresztény hite miatt, Európán kívül található. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem vallási, hanem emberjogi kérdés.

Ma, ha nagyon költőien akarok fogalmazni, akkor a legnagyobb kihívás áttörni a közöny falát. Az európai döntéshozók jó része ugyanis mindenféle szabadságot fontosnak tart, de pont a vallásszabadság az, ami lényegében háttérbe szorul.

Sokéves tapasztalatom, hogy számos európai parlamenti képviselő egyszerűen nem tud a keresztények helyzetéről, az üldöztetésük mértékéről. Az ő országának a médiája, az ő pártjának a politikai környezete egyszerűen nem foglalkozik a kérdéssel. Ennek megoldásához kell a felvilágosító munka! Több szervezet is készít éves jelentést a vallásszabadság világbéli helyzetéről, ezekről minél több ülésen be kell számolnunk, így minél több döntéshozóhoz eljuthatnak a megdöbbentő adatok. Emellett szükség lenne az Európai Parlament intézményi rendszerén keresztül is nyilvánosságot biztosítani az áldozatoknak és az áldozatokért dolgozóknak. Fontos lenne az is, hogy az EU külpolitikai döntéshozói is figyelembe vegyék a vallásszabadság kérdését. Amikor egy országgal kapcsolatba kerülnek, s partnerséget kötnek, legyen alapvető elvárás a szabad vallásgyakorlás tényleges megléte.

– Milyen feladatok várnak a munkacsoportra az Európán kívüli keresztényüldöztetéssel kapcsolatban?

– Nincs meg a köztudatban, hogy a keresztényüldözés milyen mértékű a világban, és hogyha valakit a keresztény hite miatt meggyilkolnak Irakban vagy Szudánban, ahhoz Európának igenis köze van. Hogy miért? Azért, mert ők Európára, mint egy keresztény kultúrájú kontinensre tekintenek. Számítanak ránk, támogatást várnak tőlünk. Ha pedig nem számíthatnak erre a támogatásra, legalább politikai alapon, akkor kiszolgáltatottá válnak, mert az őket üldöző úgy gondol majd Európára, hogy ezeknek az embereknek a barátai, testvérei közönyösek.  Egy másik szempont, hogy az európai baloldal általánosságban nem tartja fontosnak a témát. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, egyéneket persze lehet győzködni, és ennek van is néha eredménye. Sokszor átéltem azt, hogy amikor baloldali politikusok megfelelő formában szembesülnek a tényekkel, akkor jóindulatot mutatnak iránta.

Magyarország hozzáállása példaértékű, kifejezetten az, ahogy a hazánk a keresztények mellé állt a széles nemzetközi elismertségű Hungary Helps programmal. Ennek erőssége a helyben történő segítségnyújtás, ami nem egy absztrakt stratégia, hanem konkrét infrastrukturális és humanitárius projektek összessége.

Az oktatás és az egészségügy terén hatékonyan jelen tudunk lenni kórházfejlesztésekkel, szakrendelők létrehozásával, egészségügyi infrastruktúra kiépítésével, tehát olyan projektekkel, ami a szükséget szenvedők mindennapjait könnyíti meg.

– Bár nem keresztényüldözés, de Európa területén, az orosz-ukrán háború által is életveszélyes a helyzet, ráadásul furcsa kettősség jellemzi. Keresztény öl keresztényt Ukrajnában, de emellett keresztény szervezetek vállalnak nagy szerepet a humanitárius segítségnyújtásban. Ha véget ér a háború, akkor pedig a keresztény szervezeteknek még nagyobb szerepet jósolnak az újjáépítés terén, legyen az fizikai vagy lelki jellegű...

– Az orosz-ukrán háború a kereszténység szégyene olyan szempontból, hogy valóban keresztény öl keresztényt. A keresztény szervezetek próbálják ezt a szégyent mindkét oldalon enyhíteni. Világosan látjuk, hogy az egyházaknak békefenntartó, konfliktuskezelő és béketeremtő lehetőségük és, vállalásuk is van. Az egyházi szereplők a béketeremtés és az újjáépülés időszakában kulcsszerepet játszanak majd. Az elkövetett hibákat, bűnöket ők tudják orvosolni, persze máshogy, mint egy egészségügyi vagy szociális intézmény. A kettőre együtt lesz szükség a háborút követően.

–​​​​​​​ Részben a háborús zónákból való elvándorláshoz köthető az Európára nehezedő migrációs nyomás. Mi az oka, hogy az európai országok és egyházi vezetők között sincs egyetértés a kialakult migrációs helyzettel kapcsolatban?

- Magyarországon a történelmünk során megéltük, hogy egy bizonyos ponton túl a migráció a nemzet egységét veszélyezteti. A magyar ember tapasztalata nem adatott meg rengeteg nyugat-európainak, esetükben sokszor nincs meg az idegenektől való félelem és nem érzékelik a kritikus tömeg okozta veszély lehetőségét.

Németországban és Franciaországban több millió bevándorló volt már korábban is: ki a gyarmatokról, ki gazdasági okokból érkezett Európába. Majd jött a 2015-ös migrációs válság, és úgy gondolta Nyugat-Európa, élén Németországgal, hogy simán megbirkózik vele. Emlékszünk az Angela Merkel-féle „wir schaffen das”-ra. Németország stratégiai jelleggel fogadta be a migránsokat, mert úgy gondolták, hogy évi több százezer fős munkaerőre van szükségük a német ipar gazdasági teljesítményének fenntartásához. Mi erre mondtuk Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével, hogy ez nem működőképes.

A politikai patthelyzetre reagálva, évekkel később jött létre a migrációs paktum. Véleményem szerint ez egy választási jogszabály, a 2024-es európai parlamenti választás alkalmából, amit mindenki úgy értelmezett, ahogy akart. Aztán kiderült, a paktummal gyakorlatilag legalizálják a migrációt, becsapva Európa lakosságának nagy részét. A jogszabály révén a visszaküldés ugyanis szinte lehetetlen. Pedig kulcsfontosságú lenne a kitoloncolások hatékonnyá tétele.

–​​​​​​​ Az Európai Parlamentben hangsúlyozta, hogy kiemelt céljuk, hogy a szíriai menekültek milliói mihamarabb hazatérhessenek, és ehhez az új szíriai kormányzat részéről elengedhetetlen, hogy garantálja az alapvető jogok tiszteletben tartását. Miként látja Szíria jelenlegi helyzetét?

– Többször jártam Szíriában az elmúlt években, és ismerek több Belgiumban élő keresztény szíriai elvándorlót és menekültet. A számok megdöbbentők: 2011 óta tizennégy millió szíriai kényszerült elhagyni otthonát. Csak a Közel-Kelet országaiban hat millió szíriai menekült várja, hogy hazatérhessen, miközben Szíriában hét millió belső menekült él. A lakosság kilencven százalékának a megélhetése jelenleg humanitárius segélyektől függ.

Világosan kell látni: most nem tudja senki, hogy mi lesz Szíriában. Bár az országban jelenleg nincsenek harcok, de elektromos áram, ivóvíz, oktatás és fizetés sincs. Hogy a lerombolt házakba vissza tudjanak térni, visszatérjen az élet az országba, ahhoz vízvezetékeket, elektromos hálózatot szükséges építeni. Lehetővé kell tenni, hogy a visszatérők tudjanak majd valahol dolgozni, a gyerekeik pedig járhassanak iskolába. Mindehhez elengedhetetlen feltétel a szankciók feloldása. A szankciókat egyelőre segélyszervezetek számára oldották fel hat hónapra, majd aztán egy évre. Így a nagy cégek, befektetők továbbra sem tudnak megjelenni az országban.

–​​​​​​​ Egy másik európai parlamenti felszólalásában a kongói helyzetről adott tájékoztatást. Megjegyezte, hogy a vérontás Kelet-Kongóban az uniós külpolitika aránytévesztéséről árulkodik. Miközben az Európai Unió soha nem késlekedik emberi jogi leckét adni a partnerországoknak, a gyakorlatban képtelen a nemzetközi jogi kötelezettségeknek érvényt szerezni! Goma térségében az elmúlt hetekben több ezren vesztették életüket, jelenleg 2,7 millió ember néz szembe éhínséggel, közel 500 ezren pedig földönfutóvá váltak. A minap pedig 70 keresztényt fejeztek le az ISIS-hoz köthető terroristák Kongóban...

– A szír helyzetnél jóval összetettebb Kongó kérdése. Egy hatalmas országról beszélünk, ahol a mai konfliktuszónától 2600 kilométerre van a főváros. 2600 kilométerre gyakorlatilag nem lehet eljutni szárazföldön, mert már több évtizede, hogy az útépítési programokból eltűnnek a pénzek. Az ország rendjének a fenntartása mindig óriási kihívás volt a kongói vezetés számára. Ami tehát ma Kongóban történik, az egy több évtizedes konfliktusnak a kicsúcsosodása. Sajnos több ezer ember halála kellett ahhoz, hogy a kérdés elérje a nemzetközi politikai elitnek az ingerküszöbét.

Beszélni kell arról is, ami a minap egy kasangai templomban történt: iszlamisták brutálisan lefejeztek hetven keresztényt.

A nemzetközi közösség, beleértve az uniós intézményeket, nem hallgathat, nem lehet közönyös! Nem engedhetjük, hogy tovább folytatódjon a vallási alapú üldöztetés.

Hozzáteszem, a kongói kormánynak pedig kötelessége lenne valamennyi polgára biztonságát garantálni. A Hungary Helps program, illetve a Magyarországi Református Egyház a kongói keresztényeket ért terrortámadás áldozatait öt-ötmillió forinttal segíti, ami jól mutatja, hogy cselekvő szolidaritásra van szükség. 

–​​​​​​​ Magyarország Uniós csatlakozásán is dolgozott, és már akkor a kultúrák és vallások közötti dialógust is segítette. 2008-ban a Tihanyi visszhangnak azt nyilatkozta, hogy amikora Balaton partjáról Belgiumba költöztek, fontos volt, hogy a "gyerekek magyarok maradjanak és emellett európaiak" legyenek? Ez lényegében a mai Patrióták jelmondata is lehetne. A Fidesz-KDNP által képviselt magyar álláspont sziklaszilárd. Mi változott meg az elmúlt 15-20 évben Brüsszelben, és az Európai Néppártban?

– Az Európai Néppárt vezetése az Európai Parlamentnél meglévő baloldali túlsúly okozta kísértésnek az utóbbi években nem tudott ellenállni. Zsíros pozíciókért politikát adtak cserébe. Pont.