Firtl Mátyás rendszerváltó politikusként a soproni és kópházi KDNP alapító tagja, tiszteletreméltó karriert tudhat maga mögött: 2005 és 2018 között Sopron és térsége választott egyéni országgyűlési képviselője, a Magyar Országgyűlésben, 1994 és 1998 között a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés tagja, 1999-től alelnöke, majd 2001-től 2010-ig általános alelnöke. 2024-től Kópháza polgármestere. A 2005 és 2018 közötti időszak választott egyéni országgyűlési képviselőjeként a modern parlamentarizmus történetében a leghosszabb ideig betöltött egyéni mandátummal rendelkező képviselő.

- Milyen érzés ilyen gazdag nagypolitikai tapasztalattal, kiterjedt kapcsolatrendszerrel egy kistelepülést vezetni? Miben különböznek a kihívások, mennyi örömöt ad ez a munka?

- 1990 óta veszek részt a politikában, és azt mondhatom, hogy a nagypolitikai tapasztalat döntésképességet jelent, ad egy szemléletmódot, kialakította az ügyeknek az összefüggésekben való értékelését, a megoldókészséget. Egy település vezetésében az igazán nagy kihívás az, hogy nap, mint nap nagyon konkrét megoldásokat kell találni a legegyszerűbb kérdésektől kezdve a legbonyolultabb ügyekig, ráadásul olyanokban, amelyekben helyi, vagy éppen személyes érdekek folyamatosan és gyakran ütközve is megjelennek, miközben – természetesen – az adott jogszabályi háttérnek meg kell felelni, és azt be kell tartani és tartatni. 

Örömöt ebben a munkában az ad, amikor egy-egy ügyet meg tudok, meg tudunk oldani mindenki – a közösség és az egyén – megelégedésére, a közjó érdekében.

A több évtizedes közéleti tevékenységem egyik hozadéka az, hogy nemzeti ünnepeinkre, jeles napjainkra meghívásomra országos politikustársaim eljönnek, emelve az ünnepségek rangját. Legközelebb az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára, a nemzeti ünnepre Simicskó István frakcióvezetőt várjuk.

- Idősebb kereszténydemokrata politikusként hogyan látja ennek a politikai irányzatnak, eszmerendszernek a fejlődését, aktualitását, mai kihívásait?

- A kereszténydemokrata eszmerendszer a kereszténység, az egyház társadalmi tanításaiból, pápák szociális enciklikáiból (XIII. Leó pápa Rerum novarum és XI. Pius pápa Quadragesimo anno kezdetű enciklikája) erednek a szubszidiaritás elve alapján, a közjó szolgálata céljával és érdekében. Az egyház szociális tanítása nem zárt tanrendszer és nem is ideológia, hanem egy folyamatában fejlődő, a különböző gazdasági-politikai-társadalmi folyamatok változásaival összefüggő, arra választ adó, mindig korszerű tanítás. Véleményem szerint a szolidaritás és a helyi közösségeknek a felelősségük elvárásával a nekik fejlődésre szabadságot biztosító szubszidiaritás ma is változatlanul a kereszténydemokrácia alapjait jelentik.

A szekularizált és plurális Európa gondjaira a megoldás ma (is) a kereszténydemokrácia lehet.

A világháborút követően az európai integráció eredetében és szellemében kereszténydemokrata béketerv volt. Robert Schuman, Alcide de Gasperi és Konrad Adenauer kereszténydemokrata politikusok voltak, akiknek politikai vízióját meghatározta élő, személyes hitük. „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” – hangzik Robert Schuman figyelmeztetése. Ez az értékrend most támadás alatt áll, genderőrület tépázza, gyengíti társadalmainkat világszerte, de látnunk és tudnunk kell azt, hogy kétezer év keresztényi lét és ezer évnél hosszabb időt felölelő keresztény államiságunk bizonyítja, hogy ez az egyetlen megtartó erő, nincs más alternatíva.

- Ezzel a nagy és értékes tapasztalattal a birtokában, mit gondol a mai nagypolitikai helyzetről, az ország előtt álló legfontosabb kihívásokról?

- A legfontosabb, hogy Magyarországot tartsuk meg azon az úton, amelyen elindultunk 2010-ben. Rendszerváltó politikusként már a nyolcvanas évek végétől folyamatosan azért küzdöttünk, hogy megvalósuljon a polgári, keresztény, demokratikus Magyarország, az ’56-os eszmék érvényre juttatása és kiteljesítése. 2010-et követően kaptunk olyan érdemi lehetőséget, amely magában hordozta az 1998-2001 között megtapasztalt gazdasági, szellemi felemelkedést is jelentő időszak folytatását a nemzet megerősítésében is. A legfontosabb most a szuverenitás megőrzése oly módon, hogy az az önazonosság megőrzése mellett szolgálja a nemzet felemelkedését.

Ne engedjük a genderideológia terjedését Szent István országában, állítsuk meg a népességfogyást, védjük meg az országot az illegális migráció következményeitől.

Nagy szükség van a Szent István-i személyes hitből fakadó közéleti szellemiségre, amely a hiteles értékelvűség alapja, szükség van ezeknek a megtestesítőire és képviselőire. A Szent István-i örökség és hit az, amely a nemzetet több mint ezer éven át megtartotta, amelyre a Szent István-i szándék, akarat és cselekedet is bizton építhetett az országteremtésben és építésben. Ez a nemzet egységének, összetartozásának erőforrása, amiképpen ezt a polgári kormányzás évtizedei bebizonyították. A mi megmaradásunk és sorsközösségünk biztos alapja: a kereszténységünk, a magyarságunk, a nemzet közössége és annak megerősödését és gyarapodását is szolgáló legnemesebb európaiságunk, amit 2010-ben Alaptörvényünkbe foglaltunk, egy olyan Alaptörvénybe, amely Himnuszunk kezdősorával, Isten nevével kezdődik.

A teljes interjú itt olvasható.