Idén húsz éve, hogy van millenniumi kettős keresztünk.

A szent jelkép olyan időket idéz, amikor egy emelkedőben lévő nemzet elkezdett önmagában és jövőjében bízva felemelt fejjel járni. Millenniumkor a lelkekben az erkölcsi emelkedettség jelent meg, amely által az ember képes túllépni önmagán, és saját érdekeit alárendeli a nemzet egésze érdekeinek.

Megszületőben volt akkor a nemzeti egység. Felfedeztük, hogy közös értékeink vannak, és felismertük, hogy vannak közösségeink, amelyek fontosak: a család, az egyházi közösségek, a faluközösség, a nemzetiség, a nemzet. Megjelent a lelkekben a haza szeretete.

Ezek a valódi értékek. Nem fordítanak szembe minket másokkal, mindenkit gazdagabbá tesznek.

A nemzeti összetartozás, az értékek és hagyományok tisztelete ugyan igazi teret a millenniumi szellemiség által átjárt esztendőben nyert, de azóta is, és most is szükséges a mai nemzedék lelki alakítása és erősítése.

Mert minden nemzedéket újra kell nevelni, mindig elölről kell kezdeni az emberek alakítását. Csak az erős közösségekben van elég erejük az egyes embereknek a mindennapok harcaihoz. A közösséget pedig mindenekelőtt lelki szálak tartják egyben. A haza jövője a lelkekben dől el!

Szükségünk van olyan ünnepekre, mint a mai, amelyeken a múltra emlékezve, a Szent István-i példából erőt és tartást nyerünk a jövőt formáló elképzelésekhez.

És szükségünk van jelekre. Olyan királyi és keresztényi látható jelekre, mint a hármashalom és az itt felállított kettős kereszt, amely emlékeztet az ezerévesnél is több ideje létező államiságunkra, arra a Szent István-i örökségre, amely zsinórmértékül kell, hogy szolgáljon a nemzet megmaradásáért fáradozóknak és minden magát a magyar nemzethez tartozónak valló embernek.