- Az Ön pályája Brüsszelben és itthon is alakult - hogyan látja jelenleg az Európai Unió működését, mennyire tudnak megjelenni a nemzeti érdekek intézményi szinten?

- Brüsszelben eltöltött tizenhat év alatt sokat lát és tanul az ember. Hazatérve helyettes államtitkárként szolgáltam a hazámat, részt vettem - már másodszor - a magyar EU-elnökségben, jelenleg pedig szuverenitásvédelmi miniszteri biztosként dolgozom Bóka János miniszter úr mellett. Ennyi év után úgy látom, hogy ma az Európai Unió egyik nagy problémája, hogy rendkívül központosított és ideologizált lett: a döntéseket egyre inkább a brüsszeli elit és bürokraták hozzák, miközben a tagállamokat le akarják „nyomni”. Mindeközben folytatódik a politikai és ideológiai boszorkányüldözés azokkal a szuverenista tagállamokkal szemben, amelyek nem hajlandók beállni a brüsszeli fősodorba. Ha pedig nem állsz be a sorba, nem azt teszed, amit a brüsszeli bürokrácia és az őket kiszolgáló média és civil hátország követel, akkor megbélyegeznek, kirekesztenek és megpróbálnak kifosztani, elvenni minden olyan forrást és jogot, amely megillet téged ennek a közösségnek, az EU-nak a tagjaként és az EU polgáraként.

A jogállamisági viták politikai eszközzé váltak, nyomásgyakorlásra használják őket, és kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal szemben.

Ami a kérdés második felét illeti, intézményi szinten ott tud a legerősebben megjelenni a nemzeti érdek, ahol megmaradt a tagállamok szuverenitása, például ahol a szerződések egyhangúságot írnak elő. Az egyhangúság egy fontos szuverenitási garancia: a közös kül- és biztonságpolitikai döntések, a szankciós csomagok és a bővítési lépések is csak valamennyi tagállam beleegyezésével fogadhatók el. E körben Magyarország világos feltételeket rögzít; ha a szöveg nem tükrözi a magyar érdekeket, hozzájárulás nincs. A teljesség kedvéért érdemes a másik két intézményre is kitérni. Az Európai Bizottságnál következetesen érvényesítjük a szubszidiaritás és az arányosság elvét. Ezt nemcsak jól hangzó politikai üzenetekkel, hanem valódi eljárásjogi eszközökkel is tesszük: hatásvizsgálatokra hivatkozunk, visszautasítjuk a felesleges brüsszeli hatáskörbővítést, és ha kell, jogi úton is megvédjük az álláspontunkat.

Az Európai Parlamentben jelenleg a baloldali-liberális többség ideológiai nyomása ellen van egy régóta húzódó küzdelem, de mi minden vitában világossá tesszük: nekünk a magyar emberek akarata az iránytűnk,

és ehhez igazítjuk minden lépésünket, ellentétben a többi - akár magyar - párttal, akik a brüsszeli elit érdekeit szolgálják. Összefoglalva, a feladatunk az, hogy a szerződésekhez visszatérve, a tudatos szövetségekkel és a józan ész mentén haladva, következetes stratégiával megvédjük a szuverenitásunkat. Nem engedjük, hogy Brüsszel mondja meg, hogyan éljünk a saját hazánkban.

- Mit gondol Orbán Viktor kötcsei beszédéről, miszerint az Európai Unió a jelenlegi formájában nem működőképes. Az EU a közös pénz motorjával ugyan létrejött, de hiányzik a közös költségvetési politika. A magyar kormányfő „körkörös Európát" javasolt: egy olyan modellt, amelyben minden nemzet maga dönt a részvétel mértékéről. Erről mi a véleménye?

- Sokan mondják sok éve, hogy Európa válaszúthoz érkezett, borús előrejelzések, pesszimista magyarázatok születnek gazdasági, politikai, társadalmi szempontból. Én is azt gondolom, válaszút előtt állunk, vagy egy központosított birodalom felé megyünk el, ami előbb vagy utóbb széthullik, vagy megvédjük az eredeti koncepciót: a szuverén nemzetek együttműködését. Sajnálatos módon láttam, hogyan tolódik a rendszer egy központi, uniformizáló logika felé, miközben a tagállamok természetes különbségeit és mozgásterét egyre kevésbé tisztelik. Hiszen mi volt az Európai Unió eredeti célja? Békét, biztonságot és jólétet teremtsen a kontinensen, miközben tiszteletben tartja a tagállamok sokféleségét és hagyományait. Az alapító atyák elképzeléseiben nem szerepelt föderális szuperállam, Európai Egyesült Államok, hanem egy olyan együttműködés, amelyben az önálló nemzetek erejüket összeadva, de identitásukat megőrizve tudnak közösen válaszolni a kihívásokra, hogy együtt erősebbek legyünk, mint külön-külön.

Egymást kölcsönösen tisztelő, egymás szavát meghallgató erős nemzetek erős Európájában hiszünk ma is,

mi ehhez csatlakoztunk 2004-ben. Amit látunk az elmúlt évtizedben, hogy az Európai Unió minden egyes válságra hibás választ adott. Ez a brüsszeli politika megbukott. A veszélyek korában egyetlen egy veszélyes kihívásra sem tudott megfelelő választ adni. Emiatt a tapasztalat miatt teljesen érthető, amit a Miniszterelnök Úr Kötcsén mondott: az EU a jelenlegi formájában nem működőképes. Álláspontom szerint a „körkörös Európa” jó elgondolás. A lényege egyszerű: több körből, vagy több rétegből álló rugalmas együttműködés, ahol minden nemzet maga dönti el, melyik politikában milyen mélységig vesz részt. Belül erős gazdasági és biztonsági kooperáció, kívül nemzeti mozgástér az identitást, családpolitikát, migrációt érintő kérdésekben. Így megőrizzük a közös piac előnyeit, de nem kényszerítünk egységes ideológiai mintákat azokra, akik meg akarják őrizni az alkotmányos identitásukat és szuverenitásukat. 

Ez a modell visszavisz a józan észhez és a szerződések szelleméhez: az unió eszköz, nem cél.

A nemzeti demokratikus felhatalmazás az első. Miért szükséges ez most? Mert kettős mérce és politikai nyomásgyakorlás érte Magyarországot az elmúlt években, és egyetlen ország sem tűrheti ezt hosszú távon. Ezért jött létre a Patrióták Európáért pártcsalád, egy valós alternatíva, amely az európai együttműködést a szuverenitás tiszteletére építi. Nem „ellen-Európát” akarunk, hanem éppen ellenkezőleg, megmenteni a kontinensünket: visszaadni a közösségnek azt a működési stratégiát, ahol az unió a közös, határokon átnyúló ügyeket intézi (piac, versenyképesség, infrastruktúra), a nemzeti közösségek pedig maguk döntenek sorsfordító társadalmi kérdésekről. Ebben a rendszerben nem terhelhetők ránk a kötelező migrációs megoldások, és nem kényszeríthető ránk semmilyen gender-ideológia sem, miközben Magyarország továbbra is nyer a gazdasági együttműködésből.

- Az elmúlt hónapokban többször beszélt az NGO-k átláthatóságáról és egy EP-munkacsoport létrejöttéről. Mely konkrét bizonyítékok vagy jelentések alapján látja indokoltnak az aggodalmakat? Milyen konkrét szabályozási vagy adminisztratív lépéseket javasolna az uniós támogatások átláthatóságának növelésére?

- Európa jövőjét az európai polgárok akarata helyett egyre gyakrabban a külső befolyás megerősítésének reményében küldött pénz, média- és NGO-hálózatok formálják. A brüsszeli elit, a külföldi alapítványok és a nemzetközi hálózatok háromszöge egyre nyíltabban avatkozik be a tagállamok belügyeibe. Ez a folyamat nem erősíti, hanem rombolja a demokráciát. Magyarország számára világos: a polgárok demokratikus akaratát nem írhatják felül idegen érdekek és álcivil szervezetek. Emlékezzünk csak: a 2022-es választások idején az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából érkező források példátlan mértékben próbálták befolyásolni a politikai folyamatokat a baloldal javára. A USAID és egy bizonyos Action for Democracy nevű Soros-szervezet tízmillió dollár nagyságrendben küldtek támogatást a baloldalnak - ezek voltak az ún. „guruló dollárok” - és avatkoztak be egy szuverén nemzet választásába, demokratikus folyamataiba.

A külföldről finanszírozott NGO-k és médiahálózatok szerepe különösen aggasztó. Magyarországra 2014 óta legalább 62 millió euró érkezett közvetlen uniós forrásból politikai aktivista szervezetekhez.

És itt csak a legnagyobb szervezetekről beszélünk, ezek nem pártatlan „civil” szereplők: jogi akciókat, kampányokat és lobbitevékenységet folytatnak a szuverenista kormányok ellen, ezek politikai nyomásgyakorló csoportok. Az Európai Számvevőszék 2025-ös jelentése maga is elismerte: az NGO-finanszírozás átláthatatlan, a másodlagos kedvezményezettek rejtve maradnak, és a támogatások gyakran politikai célokat szolgálnak. Az Európai Bizottság pedig maga vallott arról, hogy bizonyos forrásokat indokolatlan lobbitevékenységre használták fel a kedvezményezettek. A folyamat röviden úgy működik, hogy Brüsszel különböző programokból pénzt ad olyan civil szervezeteknek, amelyek közül sokat Soros alapítványai is támogatnak. Később ugyanezen szervezetek készítenek jelentéseket, kampányokat, panaszokat Magyarországról, majd ezekre a saját anyagaikra hivatkozva épülnek fel a Magyarországot elítélő európai parlamenti állásfoglalások és bizottsági eljárások. A „civil” forrás így visszacsatolódik az intézményi döntésbe, a médiában pedig ugyanaz a narratíva jelenik meg bizonyítékként: egy zárt kör, ahol mindenki egymásra hivatkozik. Ebből lesz a politikai nyomás, vagyis forrásmegvonás, megbélyegzés és újabb eljárások.

A mi álláspontunk egyszerű: az uniós közpénz útja legyen egyszerű és visszakövethető.

Ezzel a tisztán működő civileket védjük, a visszaéléseket és a tagállamok belpolitikájába való beavatkozási és befolyásolási kísérleteket pedig elriasztjuk. A magyar Szuverenitásvédelmi törvény persze világossá teszi: idegen befolyás, titkos finanszírozás és kampánybefolyásolás esetén felelősségre vonás következik. Példánkat mások is követik: Franciaország 2024-ben szigorú befolyásregisztrációs törvényt fogadott el, Szlovákia pedig 2025-ben új NGO-átláthatósági szabályokat vezetett be. Ugyanakkor valódi védelemre nemcsak nemzeti szinten, hanem uniós szinten is szükség van. Ezért követeljük, hogy az EU teljes átláthatóságot biztosítson az NGO-finanszírozásban, nyilvánosságra hozva a szerződéseket és szüntesse meg a kettős mércét.

Nem lehet, hogy európai adófizetők pénzét politikai kampányokra, vagy tagállami kormányok megbuktatására fordítsák.

Számos lehetőség van az átláthatóság növelésére. Az egyik például, hogy legyen egy mindenki számára elérhető, egységes azonosítóval működő támogatási nyilvántartás, ahol végigkövethető, ki mennyit kapott, mire költötte, és ha továbbadta, akkor kinek. A jelenleg - hasonló célt szolgáló - nyilvántartás elég hiányos, mivel sokszor a szervezetekre van bízva, hogy az éves pénzügyi beszámolójába feltünteti-e a kapott uniós összeget, és ha igen, akkor azt milyen részletességgel. Jelen állás szerint a Bizottság ugyan számos szerződést kötött civil szervezetek támogatására irányulóan, azonban nem hajlandó nyilvánosságra hozni ezeket. Körülbelül 37 ezer ilyen szerződésről tudunk a transzparencia teljes hiányával. Továbbá az is fontos, hogy a közpénzből finanszírozott támogatást el kell választani az érdekképviselettől: támogatási összegből ne lehessen intézményekre nyomást gyakorló tevékenységet fizetni, ha pedig valaki ilyet más forrásból folytat, arról nyilvánosan, részletesen számoljon be. Ami ehhez kiegészítésként kapcsolódik, hogy jól láthatóvá kell tenni a harmadik országból érkező pénzek arányát is, egyértelmű jelöléssel minden pályázatban és beszámolóban.

- A minap azt nyilatkozta, hogy „jogállamisági dzsihád" zajlik a szuverenista kormányok ellen. Mit ért pontosan ezen, és hogyan lehetne visszaterelni a vitát a konstruktív, intézményes párbeszéd medrébe?

A „jogállamisági dzsihád” alatt azt értem, amikor a jogállamiság eredeti elvét politikai fegyverré teszik, eseti, szelektív, és büntető logikával. Nem szakmai vitát látunk, hanem politikai nyomásgyakorlást: forrás-visszatartás, megbélyegző EP-állásfoglalások, eljárások egymásra halmozása, és mindez gyakran olyan területeken, amelyek valójában nem uniós hatáskörök. Ide tartozik például a jogállamisági feltételességi mechanizmus kiterjesztő használata, a 7. cikkely politikai alkalmazása, illetve az Európai Parlament Magyarországot diktatúrának bélyegző retorikája, megszámlálhatatlan, Magyarországot elítélő állásfoglalással. Ezek együtt politikai üzenetet küldenek: „ha nem úgy viselkedsz, ahogy Brüsszel akarja, büntetés, kirekesztés, forrásmegvonás fog következni.” Ez pedig már nem a szerződések szelleme és nem is kérünk belőle. Az én álláspontom:

a jogállamiság nem kampányeszköz, hanem jogi normakeret.

Ha visszatérünk a szerződésekhez, a szubszidiaritás és arányosság elvéhez, az egyenlő bánásmódhoz és azon logikához, miszerint minden tagállamot ugyanazzal a mércével, egymást kölcsönösen értékelve vizsgálnak, nem politikai megbélyegzéssel, hanem tények alapján. Így lehet értelmes, higgadt vitát folytatni. Mi ebben partnerek vagyunk: a magyar emberek érdeke, hogy az EU erős legyen, de nem a tagállamok rovására, hanem velük, tiszteletben tartva a szuverenitást.

- Hol látja a saját legfontosabb hozzáadott értékét a KDNP-n belül és a pártszövetségben?

- Először is azzal kezdeném, hogy mit jelent számomra a KNDP. Nekem a magyar közélet szilárd tartóoszlopa: hit, család, közösség. Ezek ugyan erős jelszavak, de élő valóságot is jelentenek a hétköznapokban.

Sokszor megtapasztaltam, hogy értékeink túlmutatnak a napi vitákon.

A saját szerepemről: nem az én tisztem „beárazni” magam, de őszintén mondhatom, hogy a kereszténydemokrata értékrendet mindig büszkén képviseltem és képviselni fogom. A munkám és a politikai pályám során is mindig a haza szolgálata és a közös ügy képviselete motivált, Brüsszelben és Budapesten is a magyar érdekekéért küzdöttem mindig. A legfontosabb hozzáadott értékem a Kereszténydemokrata Néppártban, hogy Brüsszelben megtanultam: aki időben és határozottan nem emeli fel a szavát, azt elsodorják a „haladás” jelszava alatt futó ideológiai kísérletek. Én

nem félek kimondani, ha egy javaslat szembe megy a magyar emberek akaratával vagy a keresztény civilizáció alapjaival.

Ez a bátorság és szakmai felkészültség a legnagyobb erőm. Ugyanakkor tizenhat év brüsszeli tapasztalattal nemcsak ismerem, hanem belülről értem az uniós döntéshozatal logikáját. Úgy érzem, a szerepem az, hogy el tudjam mondani brüsszeli „nyelvezettel”, hogy mit miért csinálunk, és hogy ne hagyjam, hogy Brüsszelben a magyar valóságról leegyszerűsített, ideologikus kép alapján hozzanak ítéletet.

A teljes interjú itt olvasható