„Van egy szó, amit ma minden más elé helyezek: hála. Hála az Úrnak, hogy több mint másfél évtizeden át szolgálhattam a hazámat a Magyar Országgyűlésben. Hála azért, hogy kereszténydemokrata képviselőként nem csupán törvényeket formálhattam, hanem – töredékesen ugyan, de őszinte szándékkal – megpróbálhattam láthatóvá tenni a nagybetűs Igazságot a jogalkotásban. Hála azért is, hogy a Magyar Parlamenti Imacsoport alapítójaként és vezetőjeként közösen hajthattuk meg térdünket ott, ahol oly sokszor inkább az érvek csaptak össze, mint a szívek” – írta közösségi oldalán kedden Vejkey Imre.
„Köszönöm a közös utat! Köszönöm a küzdelmeket, amelyek nem mindig voltak látványosak, de mindig valóságosak voltak! Köszönöm a pillanatokat, amikor nem a taps, hanem a kitartás számított! És igen, köszönöm azokat a napokat is, amikor fájt – mert a fájdalom gyakran tisztábban mutatja meg, kik is vagyunk valójában!” – fogalmazott a kereszténydemokrata politikus.
Úgy folytatta: „most tavasz van, a naptár szerint mindenképpen. De a választások után mintha hirtelen lehűlt volna a levegő, és talán nem csak odakint, hanem idebent is, a szívekben, a hangokban, a tekintetekben.
Milyen különös világ ez: sokan kérdeznek, de nem várnak választ. Keresnek, de nem akarnak találni. Mintha nem is az Igazság hiányozna, hanem a bátorság, hogy szembe nézzünk vele.
Mert valljuk be: könnyű azt mondani, »Uram, szólj hozzám!« – és közben zajban élni, fülhallgatóval, véleményekkel, saját igazságaink visszhangjában. És amikor az Úr tényleg megszólal egy evangéliumi sorban, egy csendes percben, egy őszinte beszélgetésben, akkor hirtelen kényelmetlen lesz, mert amit mond, az nem mindig simogat, néha átformál.
És itt kezdődik minden!
»Az én juhaim hallgatnak a szavamra« – mondja Jézus. Ez nem egy idilli festmény egy békés legelőről. Ez maga a kapcsolat, ami élő, dinamikus és olykor küzdelmes kapcsolat. A juh nem azért hallgat a pásztorra, mert mindig érti, hanem mert bízik benne.
Talán ez a mi legnagyobb kihívásunk ma is. Nem az, hogy mindent megértsünk, hanem hogy merjünk bízni. Hogy időnként elengedjük a saját, makacs elképzeléseinket. Hogy ne meneküljünk a csend elől, hanem hagyjuk, hogy megszólítson, hagyjuk, hogy formáljon, mert van egy ígéret, amely túlél minden választási eredményt, minden politikai ciklust, minden emberi kudarcot: »Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, senki sem ragadja ki őket a kezemből.«
Ez a kapaszkodó. Ez a biztos pont” – hangsúlyozta Vejkey Imre.
