Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Novemberben Várnai Péter címzetes prépost ad útravalót.

Így novemberben különösen is fölfokozódnak az érzelmek a halottak iránt. Mécses, gyertya, virágcsokrok, koszorú. Öreg pap tanácsolta egy férfinak: a malomkerék nagyságú koszorút évenként-havonként elosztva, szálanként vigye haza a feleségének. Majd az utolsó szálat leteheti a ravatalra mellé. Ünnep a mai nap. A teljes Egyház ünnepe: a látható, a láthatatlan, a megdicsőült és a szenvedő egyház ünnepe. Azé az Egyházé, mely hirdeti, hogy lehetetlen a remény nélkül élni. Szent Pál így fogalmaz a Római levélben: „Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük.” A remény hiánya nem csak a szomorúságban jelenik meg. A remény hiánya annyit tesz, hogy az egésznek nincs értelme. Nem csupán egyes dolgoknak, hanem az egésznek. Erről pedig tudni kell. Látni kell! Látnunk is tanulni kell! A remény különbözik a reménykedéstől: míg ez utóbbi a talán világa, addig a remény az a bizonyosság, mely a hitet erősíti.