A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások megpróbáltatásai arra emlékeztetnek, hogy a szabadság nem örökség, hanem feladat, amire különösen figyelnünk kell a következő hónapokban, annak érdekében, hogy Magyarország önálló államként, szuverén módon hozhassa meg a jövőben is döntéseit – hangsúlyozta Latorcai Csaba kedden Budapesten, a szovjet megszállás áldozatainak Árpád fejedelem úti emlékművénél.
A most következő hónapokban vezéreljen minket a méltóság, az emberség és a szabadság iránti közös felelősség.
Csak így őrizhetjük meg azt, hogy Magyarország nem külső erők döntését szolgai módon, vazallusként végrehajtó állam, hanem önálló ország, amely büszkén, a saját útját járva, szuverén módon, önállóként hozhatja meg döntéseit, saját sorskérdéseit illetően. Ezzel rójuk le a Szovjetunióba hurcolt nyolcszázezer magyar honfitársunk áldozata előtt tiszteletünket és megbecsülésünket – fogalmazott a közigazgatási és területfejlesztési minisztérium parlamenti államtitkára.
Felidézte, hogy az Országgyűlés 2012-ben határozatban nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. A túlélők első csoportja ugyanis – csaknem egy teljes évtizedes rabság után – november 25-én térhetett haza. A hazatérő foglyokat megfenyegették, ezért nem beszélhettek a történtekről, és az elhallgattatás évei csak 1990-ben értek véget.
Ez ma, amikor idegen hatalmak egyetlen nézőpontot próbálnak ránk kényszeríteni, arra figyelmeztet: milyen következményekkel jár a hallgatásba taszított társadalom – emelte ki a kereszténydemokrata politikus. Azzal folytatta:
hadifogolyként vagy internáltként csaknem nyolcszázezer embert hurcoltak el Magyarországról a Szovjetunióba több éves kényszermunkára, igazi magyar tragédia volt mindez.
„Amikor a Gulág áldozataira gondolunk, nem csupán történelmet idézünk fel. A nemzet lelkiismeretéhez szólunk, és azt is kimondjuk, a történelem tragédiái nem ismétlődhetnek meg. A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie! A jelen nemzedék számára ez a küzdelem ma a nemzeti önállóság, a kulturális identitás és a békés magyar jövő megőrzését jelenti.”
A Gulág éppúgy a gonoszság szimbóluma, mint Auschwitz-Birkenau vagy Mauthausen megsemmisítő táborai, mert a 20. század két legpusztítóbb diktatúrája egyformán ember- és Isten-ellenes volt
– jelentette ki Latorcai Csaba. Hozzáfűzte, „ma mégis azt látjuk, hogy egyes nyugati és hazai, magukat felelősnek és haladónak nevező politikusok kettős mércét alkalmazva, szemérmetlen módon tesznek különbséget diktatúra és diktatúra között. Azt látjuk, hogy a szabadságára oly büszke, szuverenitásáért súlyos véráldozatokkal megküzdött hazánkat ma azok akarják demokráciára, jogállamiságra tanítani, akik előbb Moszkvától, most pedig Brüsszeltől várják az erre vonatkozó direktívákat.”
A jelenlegi európai helyzetben, amikor a közösségi intézmények egyre inkább politikai fegyverként használják azokat az eszközöket, amelyeknek az együttműködést kellene szolgálniuk, különösen hangsúlyos, hogy a magyar nemzet csak akkor maradhat szabad, ha döntéseit saját maga hozhatja meg – szögezte le az államtitkár. Leszögezte, „ezért szabadságunkra és szuverenitásunkra a következő hónapokban különösen gondosan kell ügyelnünk, mert a tét óriási. Józanságunkon múlik, hogy az elhurcoltak áldozatvállalása megtartja-e gyümölcsét.”
A kormány gondoskodik arról, hogy a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléke ne halványuljon el és anyagi megbecsülést is kapjanak
– közölte Latorcai Csaba. Rámutatott: megemelték a kitelepítettek, az internáltak, az '56-os elítéltek, a közbiztonsági őrizetben tartottak, a szovjet kényszermunkára elhurcoltak, a katonai munkaszolgálatot teljesítők, valamint a helytállási pótlékban részesülők nyugdíjpótlékát két ütemben, összességében megduplázva azt. Idén további tízszázalékos emelést kaptak a 20. századi politikai üldözöttek.
„Amikor a Szovjetunióba hurcolt magyar testvéreink sorsát idézzük fel, akkor nem csupán a múltról beszélünk, hanem a nemzet lelkiismeretéről és a nemzet jövőjéről is. Mohács, Trianon, a Holokauszt és a Don-kanyar mellett a legnagyobb nemzeti katasztrófák közé tartozik az, ami a második világháború végóráiban és utána történt velünk, magyarokkal” – mondta Latorcai Csaba.
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (SZORAKÉSZ) elnöke arról beszélt, amire visszaemlékeznek, nem a frontokon és a lövészárkokban, nem a katonák között zajlott, hanem a közigazgatásban, immár háború nélküli, tehát békének kikiáltott közállapotok között.
Az elhurcoltak között volt a többi között Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkára, aki tíz évig raboskodott a Gulágon. Gróf Bethlen István volt miniszterelnök, aki szovjet börtönben halt meg és édesapja Menczer Gusztáv, a SZÓRAKÉSZ alapító elnöke is, aki munkásságával elősegítette az igazságtalanul meghurcolt sorstársai rehabilitációját és kárpótlását – sorolta Menczer Erzsébet. Hozzátette: „hajtsunk hát fejet mindazok előtt, akiknek emberi jogait a történelem során a megszállók, a kommunisták, a 20. század tömeggyilkos hatalomépítői semmibe vették”.
A megemlékezés végén az ünnepség résztvevői, a köztársasági elnök, a kormány és az Országgyűlés képviselői megkoszorúzták az emlékművet.
