- A KDNP tiszteletbeli elnökeként hogyan és miben látja a kereszténydemokrácia szerepét ma Magyarországon, Európában és a világban?

- A kereszténydemokráciát a szociális piacgazdasággal szokták azonosítani. Alapja elsősorban XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája. Ám azóta a világ nagyot változott! Gondoljunk például a globalizációra. Ez, ha elmossa a nemzetek sajátságait és érdekeit, és csak a profitnövelés irányítja a döntéseket, nyilván káros jelenség. Ha azonban globális szolidaritás formájában nyilvánul meg, akkor a jót szolgálja, lásd Hungary Helps.

A kereszténydemokrácia tehát figyeli a kor kihívásait és megtalálja a jó megoldást a környezetvédelemtől az energiaellátáson át a mesterséges intelligenciáig. Európának ebben élen kellene járnia, de jelenleg aligha alkalmas rá.

Baj, hogy nincs a kereszténydemokratáknak európai szintű szervezete. Ami van, az Európai Néppárt, elvek nélkül csak szavazatmaximalizálással foglalkozik. Elvesztette az arculatát. Európa mai állapotában egy keresztény elvekre épülő nemzetközi szervezetet aligha lehet létrehozni.

- Volt EP-alelnökként mit gondol az Európai Unió mostani működéséről?

- Az EU régóta válságban van. Ezt hangzatos jelszavakkal próbálja elfedni. Eredeti céljait elérte, megfelelő új célokat nem talált. Intézményei saját hatalmuk növelésében érdekeltek, s nem a polgárok javát szolgálja. Ezt betetőzi, hogy téves ideológiák kiszolgálója lett. Egyfajta fordított keresztes háborút visel mindazon értékek ellen, amire az alapítók építkeztek. Amikor az EU tagjai lettünk, révbe érés élményünk volt. Ma viszont attól tarthatunk, hogy ez a rév nem ad biztonságot és a jövője is bizonytalan.

A belépéskor azt hittük, Európa a jövőnk. Ma az a kérdés, hogy van-e Európának jövője.

Ha lehet, meg kell állítani az EU öngyilkos lépéseit, de ha ebben kudarcot vallunk, akkor legalább Közép-Európa számára meg kell őriznünk értékeit, például a mozgás szabadságát.

- Mi az előttünk álló, 2026-os országgyűlési választás fő tétje, és milyen kampányra számít?

- A negyven éves szovjet befolyás kárait csak hosszú idő alatt lehet felszámolni. A választás tétje az, hogy folytatódik-e ez a társadalomépítés, vagy jönnek a neomarxisták, akiknek értékromboló képessége sokszorosa az előd szovjet változatnak. A kampány már most borzalmas. Ennek oka, hogy érzelmek irányítják, érdemi mondanivalója az ellenzéknek nincs. Szeretném, ha a kormányoldal nem venné át az ellenzék gyalázkodó-rágalmazó stílusát. Tudom persze, hogy

aki ott áll a csatatéren, nem viselkedhet úgy, mint egy frakkos nagykövet. 

- Akik követik a munkásságát, láthatják, hogy nyugdíjas éveiben sem tétlenkedik. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) társelnöke és honlapjának állandó szerzője, a Charta XXI. Megbékélési Mozgalom egyik fő szószólója. Miért fontosak ezek az Ön számára és a magyar társadalomnak?

- Mindkét említett szervezet alapítására büszke vagyok. Az MKDSZ a feladatát a KDNP törvényességének helyreállításával betöltötte. Ma kulturális szerepet tölt be, s mint ilyen, egyetlen a jobboldalon. A Charta XXI. Megbékélési Mozgalmat 2010-ben azért alapítottuk, hogy a kormány szomszédságpolitikája mögött legyen egy civil háttér. A trianoni sebzettség ma is gyógyításra vár. Társadalmunk egy része már megfeledkezett róla, más része pedig háborog és a sült galambra vár. Bár nagyon kevesen, de vannak, akik kompromisszumok árán is akár, de a megoldást keresik. Hogy mi lehet a megoldás, azt kevesen mondják ki. Szándékosan nyersen fogalmazva: területet adunk emberi jogokért, minden magyarnak emberhez méltó életéért. A területet száz éve birtokolják, de a területükön élő magyarokat veszélynek tekintik. Félelmük agresszióba torkollik. Trianonról tehát nem megfeledkezni, hanem káros hatásait felszámolni, de legalább mérsékelni kell. A körülmények kedvezőek:

régiónk államai önmagukban gyöngék, s ezért jelentéktelenek. Csak egymással együttműködve tudnak ellenállni Brüsszel központosító, nemzetellenes lépéseinek,

a világot átjáró eszement woke ideológiának, s a magyar példa alapján eredményesen gátolhatják az illegális migrációt. Mindezt a megbékélés, kiengesztelődés keresztény szellemében.

- Hogyan tudja összeegyeztetni a személyes hitét a mai eldurvult közélettel, ahol egyesek már a politikai gyilkosságoktól és uszítástól sem riadnak vissza?

- Nem kell semmit összeegyeztetni: a személyes hitemet a magam bűnei, s nem mások akciói veszélyeztetik. A közélet durvasága viszont valóban nagy probléma. Jó ideje már, hogy Áder János köztársasági elnök felszólalt ellene az országgyűlésben. Sajnos eredménytelenül. Egyetértek vele, hogy az erősebbtől félnek, jelesül a kormányoldalnak kellene jó példát mutatnia. Saját képviselői múltamból tudom, hogy ez igencsak nehéz feladat. Mindannyiunkba bele van égetve az „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”. A durvaságot elutasító emberek nem tesznek különbséget a vitázó felek között aszerint, hogy ki kezdte. Az eldurvult hang épp azokat tarthatja távol a szavazástól, akiknek a jobbik oldalt kellene hatalomban tartaniuk. Mostanra

a közéleti durvaság szintet lépett. A Kirk-gyilkosság után újra reflektorfénybe kerültek a Trump elnök és Fico miniszterelnök elleni merényletkísérletek és az itthon immár rendszeres uszítások is.

Sokat tehetne a sajtó, hogy csillapodjanak a kedélyek. Sajnos, az újságírókban is forr az indulat, amit emberileg értek, de károsnak tartom. Talán komolyabb büntetést kellene adni a nyilvános hazugságért és rágalmakért.