A gyülekezési hatóságok következetes, jogszerű és átlátható gyülekezési jogi gyakorlatot folytatnak; minden egyes bejelentést külön-külön, a vonatkozó jogszabályok rendelkezései, a korábbi tapasztalatok, a közismert tények, a Kúria felülvizsgálati döntései, illetve a konkrét esettel összefüggésben rendelkezésre álló információk alapján bírálnak el, megteremtve ezzel a gyülekezési jog lehető legszélesebb körben való érvényre juttatását, egyben biztosítva a gyülekezési joggal konkuráló egyéb alapjogok védelmét is – szögezte le a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a DK-s Arató Gergely írásbeli kérdésére adott válaszában.
A DK országgyűlési képviselője „Mi indokolja a rendőrség gyülekezési jogot korlátozó döntéseit?” címen benyújtott írásbeli kérdésére Rétvári Bence közölte:
a gyülekezési hatóságnak a gyűlés bejelentést követően minden egyes esetben külön-külön, egyenként kell elvégeznie a gyülekezési törvényben meghatározottak többlépcsős vizsgálatát annak érdekében, hogy milyen módon küszöbölhető ki a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás.
A gyülekezési hatóság nemcsak azt vizsgálhatja, amit a bejelentés tartalmaz, vagy amit a bejelentő az egyeztetési eljárás során közöl, hanem értékelnie kell minden, a gyűlés megtartásával kapcsolatban rendelkezésére álló releváns információt is. Az azonos helyszínen tartott gyűlések esetében a hatóság a korlátozás arányosságának mérlegelése körében figyelembe veheti a korábbi rendezvények tapasztalatait is.
A rendőrség mint gyülekezési hatóság a Kúria által a megtámadott határozatok tárgyában hozott döntések tartalmát a gyakorlat során hasznosítja, azokból levonja a megfelelő következtetéseket, illetve a megnyert felülvizsgálati kérelmek helyesnek ítélt joggyakorlatát folytatja, továbbá a korábban megtartott hasonló jellegű gyűlések tapasztalatait a döntései során felhasználja
– írta az államtitkár. Kitért arra, hogy az Erzsébet hídra március 25-re bejelentett döntést követő felülvizsgálat során a Kúria ítéletében a BRFK előíró korlátozó határozatát megsemmisítette, így a szervező a bejelentésben és az egyeztető tárgyaláson rögzített paraméterek szerint megtarthatta a gyűlést.
A Kúria az ítélet indoklásában kifejtette, hogy a BRFK a hatósági döntését köztudomású tényekre alapozta, nem folytatta le a vonatkozó szükségességi-arányossági tesztet, részletesen nem indokolta meg az alapjog-korlátozást, ezért a Kúria a döntést megsemmisítette. A Kúria az ítéletében rámutatott továbbá arra, hogy a gyűlés bejelentés szerinti megtartása, ezáltal a közlekedés előre látható lassulása vagy elterelése egy meghatározott időintervallumban szükségképpen nem eredményezi a közlekedés rendjének olyan mértékű sérelmét, amely adott esetben a gyűlés korlátozását megalapozná.
Az ezt követően ugyanezen helyszínre bejelentett gyűlések tekintetében, felhasználva az előző eset tapasztalatait, részletesebb szükségességi-arányossági teszt elvégzését követően szintén előíró-korlátozó határozat mellett vette tudomásul a gyülekezési hatóság a gyűlést. Az ezzel kapcsolatban kezdeményezett felülvizsgálat során a Kúria a felperes (szervező) keresetét elutasította, így a szervező kizárólag a határozatban megjelölt paraméterek szerint tarthatta meg a gyűlést.
A Kúria az ítélete indokolásában elfogadta a BRFK hatósági döntését megalapozó szükségességi-arányossági teszt lefolytatásának eredményét - amelynek során a BRFK számba vette a gyűlés ideje alatt közlekedő közösségi autóbuszjáratok és más járműegységek közlekedését -, és megalapozottnak találta a döntés indokolását.
Az előíró-korlátozó határozatok minden esetben külön-külön indokolással ellátva készülnek el, amelyek részletes tartalommal bírnak az egyes bejelentéseket illetően. A döntések nem uniformizáltak, azaz a konkrét bejelentések kapcsán az adott ügyben elvégzett szükségességi- arányossági tesztek eredményei alapján születik meg a döntés – hangsúlyozta Rétvári.
