Egy éve sikerült átadni ennek a múzeumnak a megújított épületét, ma pedig megnyílik benne Magyarország legújabb, legkorszerűbb, talán legszívbemarkolóbb Petőfi-kiállítása – közölte Rétvári Bence. Hozzátette, „hol máshol adhatnánk át, mint ott, ahol Petőfi három évet töltött, ahol először szerelmes volt, ahol először verset írt, ahol először színész akart lenni. Megfelelő hely ez, és megfelelően korszerű, minden fiatal és idős számára befogadható új múzeumot hozunk létre”.

Petőfit és a márciusi ifjakat, Jókait, Vasvárit ünnepeljük, rájuk emlékezünk, bár őket másfél évvel később legyőzték, egy részük jeltelen sírban fekszik, egy részüket kivégezték, nagy részüket börtönbe vetették, volt, aki száműzetésbe ment, de ma mégis őket ünnepeljük, és nem a győzteseket. Nem azokat ünnepeljük, akiknek hazatértükkör a katonazenekarok az indulókat játszották, akik Budapest díszpolgárai lettek, hanem azokat, akik a történelem jó oldalán álltak – hangsúlyozta a kereszténydemokrata politikus.

Kijelentette: „lehet, hogy legyőzték őket, lehet, hogy kivégezték őket, lehet, hogy bebörtönözték őket, de a magyar szabadságért küzdöttek, és aki a magyar szabadságért küzd, aki Magyarország függetlenségéért küzd, aki egy centit nem enged a magyar szuverenitásból”, azt hetven év és százötven év után is ünnepeljük.

Magyarország történelme olyan, hogy minden évszázadban megharcoltak elődeink a magyar szabadságért és a magyar függetlenségért. A Rákóczi-szabadságharc alatt a „Pro patria et libertate” (A hazáért és a szabadságért), 1848-49-ben pedig az „Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!” jelmondatokkal, és nem volt ez másként 1956-ban sem. Minden évszázadban ott voltak a szabadságharcaink, minden évszázadban tenni kellett azért, hogy Magyarország független vagy függetlenebb legyen – fejtette ki Rétvári Bence.

Leszögezte, nem azokra emlékezünk, akik fel akarták adni, nem azokra, akik át akartak állni vagy elvtelenül kompromisszumot akartak kötni, hanem azokra emlékezünk, akik bátran ki mertek állni a magyar szabadságért.