Soha nem látott jelenségnek vagyunk tanúi, amikor példanélküli módon a gyermekvédelmi szakma és az abban dolgozó elhivatott szakemberek méltósága a legmocskosabb politikai támadások eszközévé válik

– hangsúlyozta Fülöp Attila. Rámutatott: ebben a helyzetben sokan veszik a bátorságot, hogy hozzá nem értésüket hangos kritikával palástolják, véleményüket mindenkire kiterjesztve általánosítsanak, nem törődve azzal, hogy éppen azokat bántják meg, akik odaadó munkájukkal szolgálják a gyermekvédelem ügyét.

Ezért időszerű, hogy az ÁGOTA Közösség kezdeményezésére a gyermekvédelem elhivatott dolgozói együtt, kéz a kézben, kiálljanak saját és a gondozásukra bízott gyermekek méltóságának megőrzéséért – hangsúlyozta a kereszténydemokrata politikus.

A petícióban az ÁGOTA Közösség úgy fogalmaz:

Az utóbbi néhány hónapban olyan szinten eldurvult a gyermekvédelemről és az ott hivatásukat választókról szóló közbeszéd, hogy az mélyen sérti az ő méltóságukat. A gyermekvédelem politikai csatározások kiemelt témája lett, újságírók és influenszerek olyan módon mutatják be a rendszer működését, amely alapján a közbeszédben megbélyegződnek a munkájukat odaadással, hittel, szakmai profizmussal végzők is. Megszólalásaik révén erodálódik napi több ezer nevelőszülő, nevelőszülői tanácsadó, lakásotthoni gyermekfelügyelő és nevelő, utógondozó, lakásotthon-vezető, szakmai vezető és intézményvezető reputációja. Ennek köszönhetően jelentősen csökken társadalmi megbecsültségük, végső soron pedig a gyermek lehet a kárvallottja mindennek, akire kevesebb figyelem, kevesebb lélekjelenlét és kevesebb energia juthat.

Ma a gyermekvédelemben dolgozók mind a politika, mind a nyilvános közbeszéd terén méltatlan össztűzbe kerültek. Az őket minősítőknek gyakran fogalmuk sincs arról, milyen nevelőként éjszakázni egy lakásotthonban tíz-tizenkét fiatal pótapjaként, pótanyjaként, és lakásotthon-vezetőként gondoskodni a biztonságukról, a reggeliről, a vacsoráról, az otthoni tanulás feltételeiről vagy éppen a szabadidőről. Fogalmuk sincs, milyen nevelőszülőként gyógyítani egy másik felnőtt okozta sebeket. Fogalmuk sincs, milyen nevelőszülői tanácsadóként megküzdeni azért, hogy a szorongó gyermek megnyíljon. Fogalmuk sincs, milyen szakmai összefogással a szakmaszerzésig, az érettségiig vagy diplomáig eljuttatni egy csecsemőként magára hagyott gyermeket. És még nagyon sok mindenről nincs tudomásuk, amiről nem is kell tudniuk, mert a gyermekvédelemben dolgozók helyettük cipelik a társadalom terheit. Ez a dolguk, és hittel, alázattal végzik akkor is, ha közöttük is lehetnek csalók, akik sebet ejtenek a hivatásuk becsületén, mint ahogy a társadalom más színterein is lehetnek ilyenek. De ne az imposztorok alapján ítéljünk meg egy egész szakmatársadalmat, hivatást, hanem a rendszert működtető, a társadalmi megbecsültségük hiánya ellenére hittel dolgozó nevelőszülők, nevelőszülői tanácsadók, gyermekfelügyelők, nevelők, utógondozók, lakásotthon-vezetők, szakmai vezetők, intézményvezetők és az ő munkájukat segítő kollégák (pl. pszichológusok, gyógypedagógusok, adminisztrátorok) alázatos, embert próbáló erőfeszítései alapján!

A gyermekvédelem nem a politika és a média játszótere. A gyermekvédelmi szakma hivatás, amelynek méltóságát közösen kell megőriznünk.

A petíció itt írható alá.