Szorosabbra zárult az egykor katolikus írek porhüvelye, miután a régi baloldal embere, Higgins köztársasági elnök újabb 7 éves mandátumot szerzett, miközben az elnökválasztással egyben megtartott népszavazás újabb katolikus jogintézményt szüntetett meg. Persze a blaszfémia büntethetősége nélkül Írország még bőven lehetne modern kereszténydemokrácia, csakhogy az elnök immár 14 évre tehető ideológiai uralma a baloldali liberális eszméknek kedvez.
Pálffy István, cikkünk szerzője
Langyos elnökválasztási kampány
Higgins nyáron jelentette be, hogy jelölteti magát a 2. ciklusra Írország elnöki székéért. Az ír Alkotmány szerint a hivatalban lévő elnök jelölheti saját magát a posztra, és ha nem akad kihívója, automatikusan – választás nélkül – újabb 7 éves mandátum az ajándék. Higgins jól taktikázott, amikor az utolsó pillanatban jelentette be szándékát. A nyári parlamenti szünet miatt nehézzé vált a szükséges 20 képviselő támogatásának összehozása bárki számára is. Különösen, hogy a nagy pártok közül a kisebbségi kormányt független támogatással vezető Fine Gael és a külső támogatást távolmaradásával megadó ellenzéki Fianna Fail támogató módon nyilatkozott a jelenlegi elnök terveit illetően. Higginst támogatta a Labour is, hiszen az elnöknek ez a hagyományos politikai háttere, pártelnöke is volt a Munkáspártnak. Higgins viszont most ügyesen függetlennek állította be magát, független képviselőket is bevonzandó maga mellé, csökkentve más potenciális jelölt mozgásterét.
Higgins egyébként megszegte 7 éve tett ígéretét, amikor akkor azzal kampányolt, hogy kizárólag egy ciklust vállal. Ezt most a szemére is vetették indulók és véleményformálók egyaránt. Az elnök 77 éves, és bár jó fizikai állapotnak örvend, ennek még hét évig így kellene maradnia, hogy kitölthesse mandátumát. Higgins győzelme további késlekedést okozhat a hosszú ideje esedékes magyar köztársasági elnöki látogatás megszervezésében, ugyanis az erősen baloldali érzelmű politikus minden lehetséges módon távol tartott magától egy hivatalos államfői találkozót magyar partnerével.
Az október 26-i elnökválasztás kampánya igen langyos volt. Összesen hat indulónak sikerült megszereznie a jelöltséghez szükséges támogatást parlamenti és önkormányzati képviselők részéről. Az Alkotmány alapján az válhat jelöltté, aki a parlament két házának képviselőiből 20-at maga mögé állít, vagy aki a 26 megyei tanács közül 4-nek a szavazatát megkapja. A jelöltek itthon ismeretlenek, mindenesetre ketten politikusok, hárman pedig üzletemberek voltak. Utóbbiak esetében feltűnő, az ír kapitalizmusra nézve pedig árulkodó, hogy néhány éve mindhárman zsűritagok voltak a népszerű Dragons’ Den tévésorozatban, melyben kezdő vállalkozók próbálnak támogatást nyerni üzleti terveikhez.
A kampányban Higgins megpróbált választ adni a személye körüli vitás kérdésekre. Így felmerült a 320 ezer eurós elnöki reprezentációs kerete, melyre azt válaszolta, hogy az a hivatal költségvetés része. Ő készen áll arra, hogy lemondjon róla, de akkor képtelen lesz megvendégelni a hozzá betérő látogatókat. Egy másik kérdés a magas korára kérdezett rá, mire Higgins kihangsúlyozta kiváló egészségét, jó fizikai kondícióját, rengeteg energiáját, egészséges életmódját, azt, hogy jógázik és sokat sétál. Tény, hogy két kutyáját gyakran futtatja a palota parkjában, miközben a kutyaeledel is a hivatali költségvetés része. Arra a vádra, hogy svájci látogatásán luxushotelben lakott 3.000 euró/éjszaka áron, azt felelte, hogy programját az ír külügy szervezi, a szállásról is ők gondoskodnak, megkérdezése nélkül. Felemlegette, hogy más alkalmakkor hostelekben vagy sátorban lakott. Válaszolt egyik kihívója gyanúsítására, miszerint megszervezett magának egy szenzációt népszerűségének növelése érdekében. Az történt ugyanis, hogy egy munkanélküli nő hívatlanul bement az elnöki hivatalba, és bekopogott az elnök melletti irodába. Az elnök fogadta, meghallgatta mondanivalóját, majd minden jót kívánt neki. Az esetet nem csak a kihívók tartották megrendezettnek, de az újságok is kifejezték kételyeiket. (Magyar viszonylatban emlékezhetünk Gyurcsány Ferencre, aki hol ájult munkatársát vitte ölben üzemorvoshoz, hol rászorulókat fogadott otthonában.) Végül Higgins simán nyert, újabb 7 évre határozza meg az ideológiai fősodort a régi baloldal prominens alakja, aki büszke tartással ismételgeti a szociáldemokráciává maszkírozott kommunisztikus eszmerendszer alapvetéseit, bevándorlásügyben pedig természetesen a teljes befogadás és a feltétel nélküli integráció pártján áll.
Újabb szög a katolikus Írország koporsójában
Írországban azonban történt egy jelképes változás is október 26-án. Egyidejűleg a köztársasági elnökválasztással népszavazást tartottak az alkotmány módosításáról. Az igenek győzelmével a blaszfémia megszűnt bűncselekmény lenni. Az ügy csak formális szempontból bír jelentőséggel, mivel istenkáromlás miatt még senkit nem ítéltek el Írországban. Az egyház nem is ellenezte, és a pártok mindegyike támogatta a módosítást, így az eredmény egy percig sem volt kétséges.
A választók nagy többséggel döntöttek: a blaszfémia büntetendősége kikerült az alkotmányból. Eddig a rágalmazásról szóló törvény szerint egy személy akkor követte el a bűncselekményt, ha olyat mondott vagy írt, ami erősen sértő vagy becsmérlő egy adott vallás számára, és ezáltal az elkövető kiváltja a vallás követőinek felháborodását. A törvény más megítélés alá helyezi azon eseteket, amikor bizonyítható, hogy a cselekedetnek irodalmi, művészi, politikai (sic!) vagy tudományos értéke van. A per definitionem istenkáromlás tehát most már nem büntetendő, a lázító vagy szeméremsértő beszéd vagy az ilyen jellegű anyagok közzététele azonban igen. Paradox módon a szólásszabadságért és a vallásszabadságért harcoló szervezetek – különösen az ír ateisták – vetették magukat nagy vehemenciával a küzdelembe. A keresztény egyházak maguk is „nagymértékben idejétmúltnak” nevezték az alkotmányi passzust, és a „vallási gyűlölet elleni felbujtás” megfogalmazással javasolták azt helyettesíteni. A kormányfő szerint pedig a 2009-es törvény „ostoba, némileg kínos és megváltoztatandó”. A többi párt is támogatta az alkotmány megváltoztatását.
A dolog pikantériája azonban az, hogy a kormány a legnagyobb ellenzéki párttal egyetértésben időzítette a szavazást éppen a köztársasági elnökválasztással egy napra, ugyanis mindkét nagy párt az elnök újraválasztását támogatta, így az x-ek behúzása a blaszfémia ügyében erősítette az általuk támogatott Michael D. Higgins pozícióját. Az ügy körül nem is volt vita az írországi közbeszédben, a téma az elnökválasztási kampányban végül is elveszett. A népszavazást követően tehát az ír alkotmányból kikerül a blaszfémia fogalma, s ezáltal általános liberális keretszabályozás érvényesül. Az Isten káromlása szabad lesz, a gender szemlélet bírálata viszont más elbírálás alá eshet. Ne legyen illúziónk – nyilván a politika és a közvélemény hangulatával karöltve tevékenykedő bíráskodás napi kénye-kedve szerint.
Az pedig Írországban továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy mi történjen a „lázító vagy szeméremsértő beszéd” kitétellel, különösen, ha az a „social” média felületein jelenik meg. Amíg erre nincs válasz, a helyzet úgy összegezhető, hogy a liberális ír szabályozásban az Istent szidni lehet, de az ember szent. Ez viszont nem a katolikus tanítás, de még csak nem is kereszténydemokrácia, hanem színtiszta individualizmus.
