Orbán Viktor a külhoni magyarság képviselői előtt mondott beszédét azzal kezdte: érthető, hogy mindenkit a választás érdekel, hiszen egy hónapra vannak a szavazástól, de nem lenne helyes, hogyha ezt a fórumot választási fórummá minősítenék át. Értékelése szerint azonban a mostani választáson nem arról van szó, hogy jó és még jobb között választhatnak, hanem arról, hogy választhatnak „ilyen irányt is, meg olyan irányt is”.

Komolyan kell venni a változtatás felkínált lehetőségét. Rendszerváltást képviselő jelentős erők is indulnak a választáson. A rendszerváltás komoly szó, mindennek az alapvető megváltoztatását jelenti, a nemzetpolitika alapjainak megváltoztatását is.

„Ezzel jó, hogyha mindenki tisztában van, amikor a saját otthoni közösségében a magyar választások következményeit mérlegeli” – figyelmeztetett a kormányfő, aki beszéde végén erre a témára visszatérve azt mondta a KMKF résztvevőinek: „ne izguljanak, győzni fogunk”.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke megnyitójában kijelentette: ma Magyarország szuverenitására, biztonságára és legalapvetőbb nemzeti érdekeire a jelenlegi ukrán vezetés Brüsszel által „cinkos módon támogatott agresszív politikája” jelenti a legsúlyosabb és legközvetlenebb fenyegetést.

A házelnök, aki a KMKF elnöke is, arról beszélt: egy hónappal vagyunk az országgyűlési választások előtt, amelyekre rendkívüli időkben kerül sor. Azért rendkívüliek az idők, mert egy általános világpolitikai és európai uniós politikai korszakváltás kellős közepén vagyunk.

A világpolitikában lezárulni látszik a diplomáciai érdekérvényesítés kora, és helyébe az erő általi érdekérvényesítés lép, beleértve a katonai erő alkalmazását is.

Az Európai Unió pedig a béke, a demokrácia és a jólét korának véget vetve, a háború, a diktatúra és az elszegényedés korszakába készül lépni. Ezek a változások óhatatlanul kihatnak a magyar állam politikájára és azon belül a külhoni magyarságot legközvetlenebbül érintő nemzetpolitikára is – mondta a házelnök. Kiemelte:

a jelenlegi ukrán politika háborús túszként használja a kárpátaljai magyarságot, nyíltan beavatkozik a magyarországi választási kampányba, és gyakorlatilag ellenségként viselkedik hazánkkal szemben.

Az első délszláv háború elmúltával a szomszédos országokban élő minden magyar közösségnek a legnehezebb időkben is csak a jogaikért kellett küzdeniük, de a kárpátaljai magyarságnak ma a létéért kell küzdenie.

1990 óta Magyarország és a szomszédos országok közötti politikai feszültségeket mindig kezelni tudták diplomáciai úton és „egyik ország vezetője sem vetemedett arra, hogy egy másik szomszédos ország vezetőjét nyilvánosan halállal megfenyegesse; mint ismert, Ukrajna elnöke most ezt is megtette” – emlékeztetett Kövér László. Úgy összegzett:

ma Magyarország szuverenitására, biztonságára és legalapvetőbb nemzeti érdekeire a jelenlegi ukrán vezetés Brüsszel által cinkos módon támogatott agresszív politikája jelenti a legsúlyosabb és legközvetlenebb fenyegetést.

A házelnök szerint a KMKF tagpártjai által képviselt választópolgárok azt várják a magyar államtól, hogy minden körülmények között védje meg mindazt, amit az elmúlt tizenhat esztendőben a nemzetpolitikában közösen elértek. Azt várják tőlük, hogy folytassák és ne engedjék semmivel csorbítani a nemzet közjogi egyesítését, azaz a magyar állampolgárság és az azzal járó szavazati jog kiterjesztését a külhonban élő magyarságra, valamint, hogy folytassák és lehetőségeik szerint bővítsék a nemzetpolitikán belül 1990 óta kialakult támogatási rendszert.

1990 és 2010 között mai árfolyamon számolva a magyar állam négyszázmillió eurónak megfelelő forintot fordított a magyar nemzet húsz százalékát kitevő külhoni magyarság szülőföldön való megmaradásának támogatására, 2010 és 2025 között ez a támogatás 3,2 milliárd euró értékű volt – közölte Kövér László.

Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra: csak 1990-től számítva napjainkig, ezen magyar közösségeink legkevesebb hatmilliárd euró értéket nyújtottak Magyarországnak, nagyságrendileg ugyanis legalább ennyi volt az 1990 óta Magyarországon munkát vállaló külhoni magyarok képzési költsége, aminek megfizetésétől mentesült a magyar állam – körülbelül kétszázezer munkavállalóval és harmincezer euró egy főre jutó képzési költséggel számolva –, így a hazai adófizetők is.

Az elmúlt 35 évben a külhoni magyarok anyagi értelemben többet adtak Magyarországnak, mint amennyit kaptak tőle, de a szülőföldön való megmaradás erősítését célzó nemzetpolitika sokkal több, mint számvitel, a magyar sorsközösség egyik megnyilvánulása.