Az Afrika szubszaharai régiójában található országok oktatási intézményeinek több mint negyven százalékát különböző egyházi és vallási szervezetek, többnyire katolikusok működtetik. A régió egyes kormányai ezzel szemben csak költségvetésük két-három százalékát fordítják oktatásra – közölte Hölvényi György.

Hozzáfűzte, ez azt jelenti, hogy az egyházak az oktatás területén az állam szerepét veszik át Afrikában, mivel gyakran olyan régiókban is biztosítják a tanítást, ahol az államok és a kormányok nincsennek jelen. Az egyházak ezen szerepével sok uniós döntéshozó nincs tisztában, ráadásul hosszú ideje „rosszul értelmezik a semlegesség elvét”.

Ezek egyházi intézmények az állami tananyag és iskolarendszer előírásai szerint működnek, mindenki számára hozzáférhetők, közfeladatot látnak el. Az oktatás hosszú távú befektetés, amelynek eredményei csak később jelentkeznek - emelte ki a kereszténydemokrata politikus.

Hölvényi György figyelmeztetett: az Európai Unió nem hagyhat fel a segítségnyújtással Afrikában, mert annak tragikus következményei lennének. Az uniós segítségnyújtásnak azonban hatékonyabbá kell válnia, a szükség ugyanis óriási, az eszközök pedig korlátozottak.

Az afrikai partnerországgal ápolt fejlesztési együttműködéssekkel kapcsolatban azt mondta: nem csak a pénzügyi veszteség probléma, hanem az egész fejlesztési együttműködés iránti bizalom megrendülése is. Az EU költségvetésében gyakran előforduló, homályosan meghatározott célok, és a szerződések szerinti alsóbb, alvállalkozói szintek átláthatatlansága miatt ezek a kiadások a gyakorlatban nehezen ellenőrizhetők.

A fejlesztéspolitika területén az egyházak Afrikában hitelesebb partnerek, mint a kormányok, ezért nagyobb uniós támogatást kellene kapniuk – hangoztatta a KDNP EP-képviselője.

Arról, hogy az uniós migrációs és menekültügyi politika a fejlesztési források kifizetésének egy részét az uniós maradásra jogosulatlanok visszafogadásához köti, kijelentette: a visszafogadás az EU stratégiai érdeke, ugyanakkor az EU nem avatkozhat be más államok költségvetési politikájába.

Azon kérdésre válaszolva, hogy az Európai Bizottság miért nem gyakorol nagyobb nyomást azokra az országokra, amelyek önállóan is képesek lennének szociális rendszerek kiépítésére, Hölvényi György azt válaszolta: Európa nincs ebben a helyzetben. Ezt egyrészt a gyarmati múlttal magyarázta, másrészt a Kínával folytatott versennyel, az ázsiai ország ugyanis nem támaszt ilyen jellegű feltételeket. Európa gazdasági és katonai értelemben is veszített a befolyásából Afrikában, az efféle feltételek csak még inkább háttérbe szorítanák Európát nemzetközi téren – magyarázta.

Hangsúlyozta: ahhoz, hogy az afrikai országoknak reális esélyük legyen a fejlődésre, az embereknek pedig a foglalkoztatásra, oktatásra és biztonságra van szükség. Ebbe kell befektetni Afrikában.

Az egyik kulcsfontosságú feladat az, hogy megakadályozzuk a jól képzett szakemberek elvándorlását az Egyesült Államokba és Európába – jelentette ki Hölvényi György. Hozzátette: Afrika évente körülbelül kétmilliárd dollárt veszít a szakemberek elvándorlása miatt, ami különösen az egészségügyi szektort érinti. Az EU-nak ezért szorosabban össze kell kapcsolnia a fejlesztési és a migrációs politikát.