Navracsics Tibor úgy fogalmazott: 1956. október 23. a legfiatalabb nemzeti ünnepünk, hiszen még élnek a szemtanúi. Fiatal azért is, mert az 1956-ot követő évtizedekben az újra hatalomra kerülő kommunista apparátus tiltotta az erről való megemlékezést és a személyes történetek elmesélését.

„Az otthonokban mégis elmondattak ezek a történetek, így áthagyományozódtak nemzedékről nemzedékre”. Így 1989-ben, amikor szabaddá vált a megemlékezés, nagyjából mindenki tudta, hogy mi történt 1956. október 23-án – tette hozzá a miniszter. Leszögezte,

hiszünk abban, hogy a jövő útja a nemzeti közmegegyezésen alapuló Magyarország megteremtése felé vezet.

’56-ban a nemzet egységesen állt ki egy idegen hatalom hazai helytartói ellen, a szabadság mellett. Az emberek tudták, hogy a szabadság magában foglalja, azt, hogy a nemzet saját maga dönthessen a sorsáról, és ne fordulhasson elő, hogy akaratuk ellenére a fejük felett döntsenek erről. Ez járhatott az egyetemisták fejében, amikor a Bem szoborhoz mentek, és azok fejében, akik a Magyar Rádió előtt gyülekeztek – mondta a kereszténydemokrata politikus.

Mint folytatta, ’56-nak több szimbóluma van, ilyen a Kossuth-címer, amely ott volt minden teherautón, harckocsin. Van azonban egy jelkép, amely mindent felülír, amely 1989-1990-ben megjelent dekorációként, nemzeti jelképként, ez pedig a lyukas zászló. Akkor született, amikor kivágták a hazugságot jelképező Rákosi-címert a nemzeti lobogóból, és nem tettek a helyére semmit, hiszen nem volt idejük azon gondolkodni, hogy mi váltsa fel a hazugság rendszerét.

A honvédelemre és a szabadság védelmére kellett összpontosítani, a jövőről sokáig nem lehetett szabad vitákat folytatni. Amikor eljött 1989-1990, akkor jött el az ideje, hogy a lyukas zászlóba a lyuk helyére kerüljön valami, valamilyen jövőkép – fejtette ki Navracsics Tibor, aki úgy értékelt: adósai vagyunk 1956 nemzedékének, hiszen máig nem voltunk képesek szabad vitákon keresztül nemzeti közmegegyezést kialakítani.

Végh László, Sümeg polgármestere (Fidesz-KDNP) arról beszélt, hogy sokáig ellenforradalomként emlegették az 1956-os eseményeket, csupán családi körben nevezték forradalomnak; saját bőrünkön érezhettük, hogy ami elmúlt, az sem biztos, a múltat is át lehet írni.

A nemzeti önállóság volt az az eszme, ami köré mindenki jó szívvel tudott csatlakozni. Manapság is az a kérdés, hogy szabadok akarunk lenni, vagy feladjuk az önállóságot. 1956 szelleme a szabadságot üzeni – jelentette ki a polgármester.