Az NKE Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány által szervezett, Jalta vagy Helsinki? című konferencián a háború utáni rendezési tárgyalásokról szóló, 1945-ös jaltai konferenciát, valamint az európai biztonságról és együttműködésről 1975-ben megkötött helsinki megállapodást elemezték.

Navracsics Tibor előadásában felvetette, vajon lehetett volna-e Helsinki Jalta nélkül, és Helsinki nem „Jalta leckéje volt-e”. Felhívta a figyelmet arra: 1945 és 1975 között egy generáció nevelkedett fel.

Talán a két nemzetközi találkozó nagyon különböző kimenetele mutatja, milyen mélyreható kulturális változások történnek egy új nemzedék színrelépésével - mondta, megjegyezve, nagyjából ugyanarra az alapvető kérdésre adott más-más választ Jalta és Helsinki.

Míg az 1945-ös jaltai konferencia bezárta két blokkba Európa országait, az európai biztonságról és együttműködésről szóló 1975-ös helsinki megállapodás megtalálta az ajtót, kaput, ablakot, amivel a két bezárt blokkot egymás felé ki lehet nyitni – értékelt a miniszter. Szerinte a helsinki megállapodás „becsempészett egy olyan elemet a nemzetközi politikába, ami végül a szocializmus halálos sebét jelentette”, ugyanis létrejött egy új nemzetközi nyelvezet a politikában, és egy „olyan ellenzékképző gócpont, amire nem tudott megfelelő választ adni a szocializmus”.

Az emberi jogok kérdésköre lett az, amiben a szocialista politikusok rendszeresen, minden alkalommal vereséget szenvedtek, hiszen nem tudták megmagyarázni az emberi jogok érvényesülése ellen hozott intézkedéseiket

– mutatott rá a kereszténydemokrata politikus. Megállapította: Jalta bezárt minket egy igazi hatalmi-politikai bilaterális logika mentén született politikai döntéssel, míg Helsinki kiengedett minket ebből a bezártságból, amikor egy igazi nemzetközi politikai multilaterális egyezmény jött létre.

Ez jól mutatja, hogy nekünk, magyaroknak valójában nincsen sok esélyünk, amikor a nemzetközi politika nagy kerekasztalát nézzük. A bilaterális megoldások számunkra nem jelentenek igazi megoldást, hiszen azok mindig alkalmi megoldások, amelyekben az „izomnagyság”, az egy főre eső GDP, a hadsereg létszáma és a földrajzi fekvés meghatározó tényező – fogalmazott Navracsics Tibor. Kiemelte,

a multilaterális politika, diplomácia az, amelyben egy Magyarországhoz hasonló adottságú országnak esélyei lehetnek, amelynek esetében bízhatunk abban, hogy alkalmi vagy állandósult szövetségesekkel, koalíciókkal, egyik kérdésben engedve, a másik kérdésben pedig nyerve meg tudjuk őrizni, gyarapítani tudjuk a pozícióinkat.

Ahogy Helsinki közel 20 évvel később álomszerű fordulatot hozott a kelet-európai országokban, és megvalósította a jogállamiságot, az emberi jogok érvényesülését, úgy a multilaterális diplomácia látszólag észrevétlenül, nap mint nap, fogadásról fogadásra, plenáris ülésről plenáris ülésre alakítja a világ rendjét; ez Magyarország számára nagyon hasznos – fejtette ki a miniszter.

Deli Gergely, az NKE rektora arról beszélt, 80 évvel a második világháború lezárása és 35 évvel Magyarország demokratizálódása után a világpolitikában ismét előtérbe került a szabadság, a demokrácia, a béke és a biztonság megőrzésének fontossága, a jelen eseményeinek megértéséhez pedig elengedhetetlen a történelmi összefüggések ismerete, és az NKE-n erre biztosítanak lehetőséget.

A jaltai világrend a kelet-közép-európai országokban lezajlott rendszerváltásokkal, Németország újraegyesülésével átalakulásnak indult, ugyanakkor a Krím-félsziget annexiója, az orosz-ukrán háború kirobbanása végképp komoly csapást mért a 80 évvel ezelőtt megalkotott rendre, és próbára teszi a Helsinkiben és Budapesten megfogalmazott biztonságpolitikai elveket. Napjaink változó világrendjében a történelmi távlatba került kérdésekkel ismét foglalkozni kell – hangsúlyozta a rektor.