Az egykor polgárpukkasztásnak szánt provokáció már inkább kínos, mint felháborító. Már nem a dühről, hanem az igénytelenségről szól. Navracsis Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter írása a Mandineren.
Január elején mindenki az újévi fogadalom megtartásának illúziójában él. Még hiszünk abban, hogy az előttünk álló év jobb, egészségesebb, kevésbé feszült, sikeresebb vagy éppen szeretettelibb lesz, mint az előző. Most talán még elég erősnek érezzük magunkat ahhoz is, hogy ne csupán elméletben értsünk egyet a másik hasonló vágyával, de tegyünk is valamit azért, hogy közös kincsünkké váljanak az erre irányuló elszigetelt törekvéseink.
Miközben fél szemmel mindenki a néhány nap múlva sorra kerülő amerikai elnöki beiktatást, a másfél hónap múlva megrendezendő német választást vagy éppen a lengyel, a megismételt román elnök- vagy cseh parlamenti választást figyeli, talán még adatik egy perc arra, hogy a politika nyelvi kultúrájára felhívjam a művelt olvasó figyelmét. Nem, nem kisujjeltartós értelmiségi nyüszögéssel fárasztanám önöket. Inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy politikustársaim nyelvhasználatának milyen fontos következményei vannak demokráciánk és hétköznapjaink állapotára.
A teljes írás IDE kattintva érhető el.
