Folyamatosan járja a Kárpát-medencét is, viszi és küldi a segítséget mindenhová, ahol arra szükség van, például Parajdra, vagy Beregszászra a kényszersorozók által halálra bántalmazott Sebestyén József idős szüleihez. Nincs olyan magyarok lakta területe a világnak, amelyet ne érne el a figyelme – és éppen erről akartuk őt kérdezni: a magyarokat összefogó, összetartó intézkedésekről, amelyek az elmúlt tizenöt év után ma is látványos eredményeket hoznak és amelyeknek a megtartása létfontosságú a diaszpórában élő honfitársaink számára is. Nacsa Lőrinc a közösségek megerősítését és az értékhordozó tevékenységek sikerességét tekinti a megmaradás alapvető feltételének, államtitkári szolgálatát is erre alapozza. Budapesti irodájában a napokban beszélgettünk - írják a lapban.

– Államtitkár úr az elmúlt hónapokban többször megfordult a nyugati diaszpórában. Milyen képet kapott, milyen benyomásokat szerzett a jelenlegi diaszpórai magyar közösségekről, azok napjainkbeli helyzetéről?

– Fontos küzdelmet vív a megmaradásáért a diaszpóra magyarsága az adott idegen nyelvi és idegen kulturális környezetben. A közösségeik a magyarság legszélén lévő végvárak, amelyek iránt nekünk is felelősségünk van, hiszen ha a végvárak meggyengülnek, akkor ez az egész nemzetre kihat. Az elmúlt tizenöt évben alapjaiban változott meg, sőt létrejött a magyar diaszpórapolitika, hiszen korábban minimális vagy inkább semmilyen párbeszéd nem volt a magyar kormányzat és a diaszpóra között. A 2010-es nemzetpolitikai fordulattal kezdtük el a figyelmünket a diaszpóra felé irányítani. Az azóta eltelt időszakban megalapítottuk a Diaszpóra Tanácsot, létrehoztuk a Kőrösi Csoma Sándor Programot, a Diaszpóra Programot, táborokat, ösztöndíjakat vezettünk be. Az idei Erősödő Diaszpóra Program keretében közel kétszáz pályázó szervezet jutott a saját közösségi életét segítő forráshoz.

Nagyon intenzív párbeszéd zajlik tehát a kormányzat és a diaszpóra között, és ez azért van így, mert mi a diaszpóra magyarságát is a nemzet értékes részének tekintjük,

ezért nyilvánvalóan nem akarunk megfeledkezni róluk, ellenkezőleg: folyamatos kapcsolatot tartunk fenn velük.

– Milyen általános tapasztalatokkal zajlanak az említett diaszpóraprogramok, és bármilyen szempontból – sikeresség, hatékonyság… – kiemelhető-e valamelyik közülük?

– Most, amikor beszélgetünk, az alattunk lévő emeleten éppen a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) felvételi elbeszélgetései folynak egész nap. Nemrég zárult a program jelentkezési szakasza, és jelenleg zajlik a kiválasztás folyamata. Ha egyet kell kiemelnem, ezt emelem ki, hiszen a KCSP valóban jelentős gyakorlati segítséget nyújt a diaszpóra közösségei számára.

A magyar kormány támogatásával érkezik hozzájuk egy olyan fiatal vagy régebb óta fiatal ösztöndíjas, aki a fogadószervezetén keresztül az ottani közösségi életet a legapróbb részletekig megismeri, és segíti őket kilenc hónapon keresztül:

szervezi a néptánckört, besegít a hétvégi magyar iskolába, részt vesz a nemzeti ünnepeink megünneplésében és így tovább. Az esetek legtöbbjében a munkája révén a közösségi élet még élénkebbé válik. A diaszpóraközösségek vezetői, tagjai legtöbbször önkéntes alapon, a saját idejükből kiszakítható mértékben tudnak az adott közösség szolgálatában állni, ezért jelent nagy segítséget az az állandóság és folyamatosság, amit a Magyar Állam által kiküldött személy jelenléte és aktivitása biztosít. Két héttel ezelőtt találkoztam a lezárult küldetésből visszaérkező ösztöndíjasokkal, és a tapasztalataikról beszélgetve ők is megerősítették, amit a mentorokkal együtt mi is látunk: hogy ennek a programnak a diaszpórában kiemelkedő szerepe volt az elmúlt tizenkét évben. Hiba lenne abbahagyni, föladni. Az ösztöndíjas szolgálatra is túljelentkezés van, és új országok, új szervezetek is jelzik, hogy időközben hétvégi magyar iskolát nyitottak, fellendült a közösségi életük és szívesen vennék az anyaországtól a támogatásnak ezt a módját.

– Mi is tapasztaljuk, hogy a KCSP milyen nagy segítséget jelent a diaszpóra magyar közösségeinek, köztük a katolikus lelkészségeknek is. Erről jut eszembe: van-e az államtitkárságnak munkakapcsolata a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia diaszpórairodájával?

– Természetesen minden történelmi egyházzal, így a katolikussal is folyamatosan egyeztetünk. Nagy örömmel látom, hogy Mohos Gábor, Fábry Kornél, Martos Levente Balázs püspök urak és mások is, amikor idejük engedi, járják a diaszpórát, eljutnak távolabbi helyekre is és szolgálnak, viszik a remény üzenetét.

A magyarság megtartásának az anyaországban, a Kárpát-medencében és a diaszpórában egyaránt a hit az egyik legfontosabb tényezője. A hit, az anyanyelvi oktatás és a magyar kultúra az, ami meg tud tartani bennünket,

ezekre kell helyezni a hangsúlyokat. Ezért öröm számomra, hogy több püspök atya is kiveszi a részét ebből a szolgálatból. Nagyon hálás vagyok ezért, ezt mondtam is nekik. Úgy hiszem, egy magyarországi közreműködéssel megvalósuló közös liturgia, hitéleti rendezvény, egy-két jó szó túlmutat azon az egy vasárnapi szentmisén vagy azon a néhány közösségi alkalmon, hiszen azt a nagyon fontos üzenetet hordozza, hogy lelki közösségben vagyunk egymással.

– A nemzetpolitikai tematikus évek sorában idén a jövő nemzedék éve van. Mi ennek a legfőbb üzenete?

– Akkor lesz magyar jövő, ha lesz magyar gyermek – ez az üzenete. A magyar gyermekekre, fiatalokra kiemelt fókusszal kell tekintenünk, hiszen ők lesznek a jövő vezetői, önkéntesei, ők alkotják majd a jövőbeli közösségeinket. Ebben a szemléletben zajlott a Hétvégi Magyar Iskolák találkozója is áprilisban, és

az Erősödő Diaszpóra Program keretében is elsősorban azokat a pályázókat támogattuk, akik gyermekeket, fiatalokat megszólító programok, táborok, zarándoklatok megvalósítására nyújtották be pályázataikat.

Meggyőződésünk szerint azokat a fiatalokat tömörítő, értékalapon szerveződő közösségeket, amelyek segítenek az értékrend, a magyar identitás megőrzésében, támogatni kell. Ennek jegyében és ennek megfelelően zajlik idén a jövő nemzedék éve.

– Igyekszünk mi is hozzájárulni ehhez: az Életünk újság és a Kalejdoszkóp folyóirat életre hívott egy exkluzív keresztény tanmesesorozatot, amelyben mondanivalógazdag új tanmesék születtek. Általában is több, gyermekeknek szóló tartalmat közlünk a sajtó- és médiafelületeinken és ezekre felhívjuk a hétvégi magyar óvodák, iskolák figyelmét is.

– Minden, ami ilyen értéket hordoz, azért segítség, mert a világban értéksemlegesség, értéktelenség kezdi felütni a fejét. Sokan a virtuális valóságot részesítik előnyben a valós közösségi élet helyett, az alapvető értékeinket pedig, mint a hit, munka, biztonság, becsület, tisztesség, férfi, nő, család, amelyek világos fogalmak voltak eddig, most megpróbálják megkérdőjelezni. Ezért minden szó és cselekedet, alkotás és megnyilvánulás, amely segít abban, hogy az értékrendünket meg tudjuk őrizni és ebben társakra leljünk, támogatandó. Az értékhordozó közösségi életnek azért nincs alternatívája, mert

ez az újfajta, nagyon káros, érték nélküli ideológia leginkább ott tud beférkőzni, ahol magányosság, közöny és önzőség van. Ezt mindenképpen ki kell küszöbölnünk.

– A turistákból zarándokokat formálni – ezt nevezte meg a búcsújáróhelyek legfőbb céljaként Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita. A vallásturizmus érdekében végzett kormányzati szintű munka milyen mértékben tudta, illetve tudja segíteni ezt a törekvést?

– A Kárpát-medence tele van olyan értékkincsekkel – templomok, kápolnák, kolostorok, zarándokhelyek, egyházi épületek, útmenti keresztek –, amelyeket érdemes megmutatnunk a világnak. Ha erre a ránk bízott örökségre „csak” örökségként tekintünk, akkor poros múzeum lesz belőle, de mi azt mondjuk, hogy ez nemcsak örökség, hanem a jövőnk is.

Világszenzáció, egyben turisztikai szempontból a mi versenyelőnyünk, hogy nálunk ezekben az épületekben valós egyházi közösségi élet zajlik.

Míg Nyugat-Európában nem egy és nem két szép templom, kolostor teljesen üres, már csak ingatlankezelési kérdésként tekintenek rá az egyházak, ha valaki elmegy Bakonybélbe a bencésekhez, Csíksomlyóra a ferencesekhez és sorolhatnám tovább, azt látja, hogy ott szerzetesek élnek, akik arra szentelték az életüket, hogy ott segítsék a helybelieket, ott imádkozzanak nemzetünkért, magyarságunkért. Vagyis: áthatja azt a helyet az élő közösség. Aki ilyen helyekre látogat, ezt is megtapasztalja minden más szép és jó élménye mellett. És mi, amikor kormányzati intézményrendszerben, kormányzati felelősséggel vallásturizmusról beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy ha van egy ilyen örökségünk, amire mi ráadásul mint jövőformáló tényezőre tekintünk, akkor ezt meg kell mutatnunk a zarándokoknak is és a turistáknak is. Nyilvánvalóan turisták jönnek nagyobb számban, de a hely szelleme segíthet abban, hogy zarándokokká váljanak.

Az épített kulturális örökség, a gyönyörű műalkotások, a csodálatos természeti környezet mellett megfoghatja őket valami más is: találkozhatnak a Jóistennel, találkozhatnak azzal a csodával, amire mindenkinek szüksége van.

Ezért segítjük abban az egyházainkat, hogy ezeket a gyönyörű és értékgazdag helyeket professzionális turisztikai szolgáltatásokat nyújtva, a digitalizációt, az élményturizmus eszközeit is bevonva mutassák meg az odalátogatóknak.

– Július közepén már elkezdődtek a szabadegyetemek. Nemzetpolitikai szempontból milyen nyár elé nézünk?

– Intenzív nyár közepén vagyunk. Úgy gondolom, helyes, ha a Kárpát-medencei párbeszéd nyáron felerősödik, és kicsit kötetlenebb keretek között tudunk a nemzetpolitika alapvetéseiről beszélgetni. Mögöttünk van tizenöt évnyi nemzetpolitika, illetve a magyarság országgyűlési választások elé néz, érdemes tehát értékelni az elmúlt másfél évtized tapasztalatait. Mindenesetre abból az alapvető szempontból, hogy a nemzetpolitikai háló egyre szorosabb legyen, és ne csak intézményvezetők között épüljön ki jó kapcsolat, hanem a mindennapi életünket is hassa át a nemzeti összetartozás érzése, ebben nagyon sokat léptünk előre.

Diákok, tanárok, művészek, sportolók és más szakterületek, ágazatok képviselői között létrejött egy határokon, sőt óceánokon is átívelő magyar–magyar kapcsolat, és ez a nemzetpolitikai pezsgés az elmúlt tizenöt évben létrehozta azt a sűrű hálót, amit nagyon nehéz lenne lerombolni.

Le lehet rombolni persze, de az emberek közötti kapcsolatot megszüntetni nemigen lehet. És pontosan ez volt a cél: hogy az intézményesített kapcsolatok mellett magyar emberek közötti kapcsolatok jöjjenek létre. Hogy mást ne mondjak: 580 ezer magyarországi diák jutott el a Határtalanul Program keretében az elmúlt években külhoni területekre, ahol találkozhattak, focizhattak, táncolhattak magyar fiatalokkal, együtt tölthettek egy-egy napot ottani iskolásokkal. A kastélytól kezdve a magas hegycsúcson át a művelődési intézményig láthatták azokat a tájakat és azt a kulturális örökséget, ami a történelmünkhöz tartozik és amire büszkék vagyunk. Akkor is, ha mindez egy másik ország területén van, az a diák megtapasztalhatta a nemzeti összetartozás érzését, mert Budapestről nyolc-tíz órát buszozva is egy magyar falu kellős közepén találta magát, ahol ugyanolyan magyar fiatalok élnek, tanulnak, dolgoznak, fociznak, jégkorongoznak, mint ő. Ez fontos célkitűzése volt a nemzetpolitikának.

Nemzetben gondolkodó kormányként számunkra az is természetes volt, hogy a külhoni magyarok is élveznek támogatást, hiszen ők is magyarok, a nemzet részei.

Sajnos a magyarság világnemzetté vált. Nem így akartuk, nem ez volt az eredeti szándékunk, de a XX. századi történelmünk így sodort bennünket. Élünk Magyarországon, a Kárpát-medencében és a diaszpórában, de ugyanahhoz a nemzethez tartozunk, és ugyanazért a nemzetért kell dolgoznunk, hogy sikerre vigyük azokat a nagy nemzeti céljainkat, amelyeket kitűztünk magunk elé.

– Szeptembertől lassan már a Diaszpóra Tanács és a MÁÉRT üléseire vetjük tekintetünket. Milyen nemzetpolitikai aktualitások várhatóak az ősz folyamán?

– Intenzívebb időszak lesz, mert közelebb kerülünk a magyarországi választásokhoz. A Diaszpóra Tanács és a Magyar Állandó Értekezlet mindig kiemelt eseménye az őszi politikai szezonnak, hiszen a közös ügyeinket a legmagasabb szinten tudjuk megbeszélni. Ez a két nap összmagyar csúcsként jellemezhető, és nagyon fontos, hogy a Diaszpóra Tanács képviselői a Magyar Állandó Értekezleten is jelen vannak, felszólalási és szavazati joggal. Az elmúlt tizenöt évi nemzetpolitika értékelése lesz napirenden, és annak felismerése, hogy mit veszíthetünk a választásokon nemzetpolitikai szempontból, hogyan omolhat össze az az építmény, amit közös erővel létrehoztunk, ha nem nemzetben gondolkodó kormánya lesz Magyarországnak, amely nem tartja fontosnak ezeket a kérdéseket. Világosan láttuk az elmúlt években, hogy az Európai Unió központja, Brüsszel hogyan áll ezekhez a kérdésekhez.

Az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét több alkalommal lesöpörték az asztalról, azt mondták, hogy ez nem fontos, ezzel nem kell foglalkozni. Erre számíthatnánk, ha egy brüsszeli irányítású kormány lenne Magyarországon.

Ennek a kockázatnak a felmérése a Diaszpóra Tanácson és a Magyar Állandó Értekezleten elengedhetetlen lesz. Mindannyiunk érdeke, hogy ne forduljunk vissza azon a nemzetpolitikai úton, amelyen immár tizenöt éve haladunk.

– Amikor átvette a nemzetpolitikai államtitkári megbízatást, milyen konkrét elképzelésekkel tette ezt és milyen további tervekkel folytatja ezt a szolgálatot az elkövetkező hónapokban?

– Számomra a nemzetpolitikában az a legfontosabb, hogy erősítsük meg a közösségeinket és új közösséget építsünk. Mindenkinek szüksége van közösségre, akár felismeri ezt, akár nem.

A közösségek megtartó ereje sokkal nagyobb és több az aznapi programnál, a hétvégi tábornál, mert az hosszú távra szól.

Nem is tudjuk, mekkora jelentősége van annak, hogy közösségekhez tartozhatunk és közösségi életet élhetünk. A világ mostani főáramlata nem ebbe az irányba mutat. A közösségeket, ahogy a kommunizmusban is, veszélyesnek látják, mert a közösségben – legyen szó egyházi, civil, kulturális, iskolai, sport- vagy más közösségről – együtt gondolkodó, együtt cselekvő emberek vannak. A közösségekben mindig erő lakozik, és ha az egyes magyar közösségeket erősíteni tudjuk, azzal az összmagyar nemzet erősödik. És ez fordítva is igaz: ha valamelyik közösségünk gyengül, netalántán elvész, megszűnik, azzal az egész magyar nemzet gyengül. Ezért nekem a legfontosabb célkitűzésem, hogy a legkisebbektől kezdve a legnagyobbakig erősítsük a közösségeinket, és ahol esetleg nincs, ott hozzunk létre újakat, vonjuk be az embereket a magyar közösségi életbe.

– Jelenlegi ismeretei szerint Államtitkár úr legközelebb a diaszpóra melyik helyszínét keresi fel?

– Ősszel valószínűleg Kanadába utazom, illetve lesz egy londoni látogatás is többek között.