Minden magyarnak – éljen a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában – joga van beleszólni a nemzet közös nagy ügyeibe, a nemzetáruló pártoknak pedig innen üzenjük: el a kezekkel a külhoni magyaroktól! – hangoztatta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szombaton a székelyföldi Bodvajon, ahol az 1848-49-es szabadságharc idején Gábor Áron az első ágyúit öntötte.
A történelmi vashámornál rendezett ünnepségen Nacsa Lőrinc rámutatott:
március 15-e bebizonyította, hogy a nemzet ereje a közös akaratban és az egymás iránti felelősségvállalásban rejlik.
„Az elmúlt másfél évben bejártam a Kárpát-medencét, sőt számos közösséggel találkoztam a diaszpórában is. Tapasztalataim alapján büszkén kijelenthetem, hogy a magyar közösségek – szerte a világon, itt, Erdővidéken is – megőrizték 1848 szellemiségét. S bár mindenütt más és más kihívásokkal kell megküzdenünk, a hazaszeretet és a nemzet iránti hűség ott van bennünk is, ahogy 1848 hőseiben volt annak idején” – jelentette ki a nemzetpolitikai államtitkár.
Véleménye szerint mindez az elmúlt tizenhat év nemzetépítő munkájának is köszönhető, amelynek révén a külhoni, így az erdélyi magyarság is, nemcsak a megmaradásra, hanem sok helyen a gyarapodásra, nagy álmok és tervek megvalósítására volt képes.
„Közös erővel megerősítettük a magyar intézményrendszert. 480 óvodát, 953 templomot és gyülekezeti termet építettünk vagy újítottunk meg Erdély-szerte. Minden magyar gyermek és fiatal számára elérhetővé tettük a magyar nyelvű oktatást az óvodától egészen a felsőoktatásig.”
Elértük, hogy magyarnak lenni ne hátrányt, hanem egyre inkább előnyt jelentsen mindenütt a Kárpát-medencében. Megvédtük az épített örökségünket, és közjogi értelemben is újraegyesítettük nemzetünket
– sorolta a kereszténydemokrata politikus. Rámutatott: „ezek mind olyan közös eredmények, amelyeket tizenhat évnyi kemény munka árán értünk el. Azonban amennyire nehéz volt felépíteni, olyannyira könnyű lerombolni is mindezt”.
Az április 12-i választáson dől el, hogy folytatódhat-e az utóbbi tizenhat év nemzetépítő munkája – hangsúlyozta Nacsa Lőrinc. Leszögezte:
ma, amikor a magyarországi ellenzéki pártok ismét a külhoni magyarság ellen uszítanak, rendkívül fontos, hogy kiálljunk nemzetünk egysége mellett. Nemet kell mondanunk az uszításra és arra, hogy a baloldal ismét magyart a magyar ellen fordítson.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó bástyája Háromszék volt. Amikor már mindenhol letették a fegyvert, ott továbbra is ellenálltak a császári seregeknek. Ennek az önvédelmi harcnak biztosított tüzérségi fegyvert az a – bodvaji vashámorban, majd a kézdivásárhelyi Turóczi-műhelyben öntött – 93 ágyú, amelyet közadakozásból, illetve a székely templomok harangjaiból öntött Gábor Áron, a székelyek legendás tüzértisztje.
