Több mint 380 millió keresztény szenved el nagyfokú üldöztetést és diszkriminációt hite miatt a World Watch List 2025 alapján – írta meg a Vasárnap.hu a Gatestone Institute cikke alapján.
A listán szereplő ötven ország közül is a legrosszabb a helyzet (sorrendben) Észak-Koreában, Szomáliában, Jemenben, Líbiában, Szudánban, Eritreában, Nigériában, Pakisztánban, Iránban, Afganisztánban, Indiában, Szaúd-Arábiában és Mianmarban.
Az ezekben az államokban tapasztalt üldöztetés formája a testi sértéstől, a nemi erőszaktól és bebörtönzéstől a gyilkosságokig terjed, s a 13 ország közül kilencben a keresztények ellen elkövetett szélsőséges támadások nagy része továbbra is az iszlám elnyomásból származik.
Az üldöztetés Észak-Koreában a legsúlyosabb, Kim Dzsongun rezsimjéhez kapcsolódva. „A Kim családon kívüli istenségek elismerése fenyegetést jelent az ország vezetésére nézve” – jegyzi meg a jelentés, hozzáfűzve, ha a Kim család eltűnik, Észak-Korea olyanná válhat, mint Dél-Korea, ahol a kereszténység virágzik.
Szomáliában Jézus követése élet és halál kérdése. Az Al-Shabab, egy erőszakos iszlamista militáns csoport a saría (iszlám törvény) szigorú formáját érvényesíti, és elkötelezett a kereszténység szomáliai felszámolása mellett. Gyakran a helyszínen ölnek meg szomáliai keresztényeket, mivel a militánsok egyre inkább a keresztény vezetők megtalálására és megsemmisítésére összpontosítanak.
Hasonló a helyzet Jemenben, ahol az ország három különböző muszlim hatalom által irányított területre, valamint az al-Kaida és az úgynevezett Iszlám Állam által ellenőrzött területekre oszlik; a hivatalos alkotmány fenntartja a saríát. Ha valakiről bejelentik, hogy keresztény és/vagy keresztény tevékenységekben vesz részt, súlyos megfigyeléssel, önkényes fogva tartással, kínzással, bántalmazással, akár gyilkossággal kell szembenéznie.
Líbiában Jézus követése szintén óriási kockázatot jelent bárki számára. A külföldi keresztények, különösen a szubszaharai Afrikából származók, iszlamista militáns és bűnözői csoportok célpontjai. Ezek a csoportok elrabolják és néha brutálisan megölik a keresztényeket.
Szudán a vallásszabadság felé vezető úton haladt, de egy puccs és a pusztító háború szertefoszlatta ezeket a reményeket. A konfliktus több lehetőséget adott az iszlamista szélsőségeseknek, hogy célba vegyék a keresztényeket. Eddig több mint száz templomot rongáltak meg, keresztényeket raboltak el és öltek meg. A hívők hajlamosak titokban tartani hitüket, még saját gyermekeik előtt is részint azért, mert az éhségválságban a helyi közösségek diszkriminálják őket, így az éhhalált kockáztatják.
Nigériában legutóbb éppen húsvétkor, virágvasárnapon, 54 keresztényt mészároltak le az egyházi ünnepségek után, egyetlen faluban. A jelentés szerint azonban bármennyire rossz a helyzet Nigériában, sajnos több keresztényt öltek meg Nigérián kívül, sokakat a szubszaharai afrikai országokban, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Burkina Fasóban, Kamerunban, Nigerben. Jelenleg a keresztények számára a tíz leghalálosabb hely közül nyolc a szubszaharai Afrikában található.
Pakisztánban a hírhedt istenkáromlási törvények és vádak egynegyede a keresztényeket célozza meg, akik a lakosság mindössze 1,8 százalékát teszik ki. Az istenkáromlási törvények halálos ítéletet vonnak maguk után. Bár ezt ritkán hajtják végre, az istenkáromlással vádolt emberek ki vannak téve a csőcselék támadásainak vagy gyilkosságainak. Az alacsonynak, piszkosnak és megalázónak ítélt foglalkozásokat – például a csatornatisztítást vagy a téglaégető kemencékben végzett munkát – a hatóságok a keresztények számára tartják fenn. Sokukat „chura”-nak nevezik, ami becsmérlő kifejezés, jelentése „mocskos”.
Iránban a kormány fenyegetésnek tekinti a keresztényeket és a megtérőket, mert úgy véli, hogy a nyugati országok befolyásolják őket, hogy aláássák az iszlámot és a rezsimet. A keresztény csoportok vezetőit és hétköznapi tagjait gyakran letartóztatják, bíróság elé állítják, és hosszú börtönbüntetést kapnak „nemzetbiztonság elleni bűncselekményekért”. Az elismert történelmi közösségek, például az örmény és az asszír keresztények államilag védettek, de másodrendű állampolgárokként kezelik őket. Számos diszkriminatív jogi rendelkezéssel szembesülnek, nem szabad perzsa nyelven imádkozniuk, és nem léphetnek kapcsolatba keresztény megtérőkkel. Azok, akik támogatják a megtérőket, börtönbüntetésre számíthatnak.
Afganisztánban a legtöbb afgán keresztény áttért az iszlámról, ami azonban gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hitük nyílt gyakorlását, és az áttérés az iszlám törvények szerint halállal büntetendő. Ezt egyre inkább érvényesítik, mióta a tálibok 2021-ben átvették az irányítást az ország felett. Ha megtérőket fedeznek fel, a család, a klán vagy a törzs megpróbálhatja megőrizni „becsületét”, és nyomással, erőszakkal vagy akár gyilkossággal bánik a megtérővel.
Indiában a hindu szélsőségesek minden keresztényt kívülállónak tekintenek, és arra törekszenek, hogy megtisztítsák a nemzetet az iszlámtól és a kereszténységtől, különösen ott, ahol a hatóságok is hindu keményvonalasak. Ilyen helyeken a házi gyülekezetekbe járó keresztényeket szélsőséges csőcselék támadja meg, amely az istentiszteleteket célozza meg. Ezen kívül már 12 állam fogadott el a hinduról való áttérésellenes törvényeket, amelyek veszélyeztetik a keresztény hívők vallásszabadságát.
Nagyon kockázatos kereszténynek lenni Szaúd-Arábiában is, nemcsak az iszlám hit elhagyása illegális, hanem az új hívők is intenzív ellenállással szembesülnek. Emiatt a legtöbb szaúdi keresztény hajlamos csendben, titokban követni a hitét. Ez odáig terjed, hogy még a saját házastársuknak vagy gyermekeiknek sem beszélnek a hitükről, attól tartva, hogy a tágabb családtagok vagy az iskolai személyzet rájön, hogy elhagyták az iszlámot. Nincsenek legális egyházi épületek vagy összejövetelek. A Szaúd-Arábiában élő keresztények többsége más országokból származó ideiglenes munkavállaló, ha megosztják hitüket a helyi szaúdiakkal, a hatóság őrizetbe veheti és kitoloncolhatja őket.
Mianmarban a 2021. februári katonai puccs óta a keresztények egyre gyakoribb erőszakkal és szigorúbb korlátozásokkal szembesülnek. Hívőket ölnek meg, és válogatás nélkül megtámadják a templomokat. Elűzik otthonaikból a keresztényeket, akik templomokban vagy menekülttáborokban találtak menedéket. Néhányan még a dzsungelbe is kénytelenek elmenekülni, ahol alig jutnak élelemhez és egészségügyi ellátáshoz.
