– A Tisza Pártból távozó Csercsa Balázs azt nyilatkozta az Indexnek, hogy a párt „szándékai az egyházpolitikában eltérnek attól, amelyet kifelé kommunikálnak”. Vajon mivel nézhetnének szembe az egyházak, ha Magyar Péter pártja a hatalom közelébe kerülne?

– Újabb leleplezés a Tisza táján. Csercsa Balázs a Tisza egyházi munkacsoportjának vezetésért felelős szakértője volt, ennélfogva bizonyosan belelátott abba, mi az, amit kifelé kommunikálnak, illetve mi az az „egyházpolitika” – ha egyáltalán nevezhetem annak –, amiben ők valójában gondolkodnak. Nagyon félelmetes hasonlóság van abban, miként ferdítik el a valóságot a háború, a Brüsszelhez való viszonyuk a rezsicsökkentés, az adóemelés vonatkozásában, és miként nem állítanak igazat abban, hogy az egyházi normatívákkal valójában mit szeretnének csinálni. Baloldali irányvonal, narratíva az, amit a Tisza mutat magából e téren is. Emlékezhetünk arra, hogy a Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kormány idején az egyházi intézmények fenntartását az akkori baloldali hatalom gyakorlatilag ellehetetlenítette. Azt gondolom, ez a kockázat benne rejlik a Tisza gondolkodásmódjában. A Fidesz–KDNP kormánya tizenhat éve képviseli azt, hogy az állam és az egyház egymástól szétválasztva, egymásnak mellérendelten működnek. Ezt az egyenrangúságot a normatív támogatások megvonása teljesen tönkretenné. Ezt a szándékot persze Magyar Péter tagadja, ahogyan minden mást is, de

a Csercsa-interjúból is kiderül, hogy teljesen más az, amit a Tisza elnöke kifelé mond, és más az, ami ebben a 25-30 fős párton – nem is pártról, inkább projektről beszélnék – belül zajlik.

Azt is kiemelném, mi az, amit a magyar kormány megvalósított, és amit elvehetne a Tisza. Az elmúlt tizenhat év alatt, ha végignézzük az egyházpolitika megújítását, illetve az egyházi intézmények támogatásának szakpolitikáját, azt láthatjuk, hogy összesen négyezer templom újult meg, kétszáz újonnan épült. Az országban az egyházi fenntartású óvodák és iskolák vonatkozásában azt látjuk, hogy a szülők szívesen íratják be a gyerekeiket az egyházi intézményekbe, hiszen négyszeres a túljelentkezés. Amikor a magyar kormány kialakította a jelenlegi támogatási rendszert, az volt az alapvetés, hogy ne legyen különbség az állami és az egyházi fenntartású intézmények finanszírozásában; ez is az egyenlőség felé tett lépés volt. Mi, keresztények mindig mondjuk, hogy a hit Isten kegyelme, de a szülők pontosan tudják azt is, a négyszeres túljelentkezésekből látszik is ez, hogy kiválóak az egyházi óvodák és iskolák. Most 950 különböző egyházi közösség kap támogatást. Magyarán szólva virágoznak az egyházi intézmények és az egyházi közösségek a jelenlegi kormányzás alatt. Az egyház széleskörű, intézményfenntartó szerepének megtörése is a Tiszával járó kockázatok között van.

A normatív támogatások elvételének veszélye az egyházi intézményektől visszazuhanást jelentene abba a világba, amit a baloldal mindig képviselt: nem egyenrangúság, hanem alá-fölérendeltség az állam és egyház között.

A keresztény kultúránk és értékrendünk számára ez az egyik legnagyobb veszély. Magyarország az az európai uniós tagállam, amely egyértelműen kiáll a keresztény értékek mellett, nekünk a folytonosság, a stabilitás és az említett intézmények fenntartásának a biztonsága keresztény kötelességünk.

– A Tiszával és a globalista kapcsolataival visszajönne az a liberális, baloldali, demagóg gondolkodásmód, ami szerint az egyházakat tartsák el a hívek?

– Megvan ennek is a veszélye. Amikor arról beszélünk, hogy Nyugat-Európa-szerte a templomokból mecseteket csinálnak, akkor az nem csupán képzelgés, hanem a kegyetlen valóság. Tagja vagyok az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, és az elmúlt tíz évben szívszorító volt látni Strasbourgban, hogy Európa egyik legszebb katedrálisa mögé Európa második legnagyobb mecsetje épül. A liberális irányvonal legnagyobb veszélye, amellett, hogy el akarja pusztítani a keresztény kulturális gyökereket, hogy beengedi a muzulmán kultúrát. Ennek veszélye fennállna abban az esetben, ha a Tisza az egyházi intézményrendszereket célponttá tenné, azt gondolván, hogy ezzel gyöngítheti a Fidesz–KDNP-t, illetve gyöngíti azt az értékrend alapú szakpolitikát, amit képviselünk.

A Tisza Párt a liberális-globális vonallal megint csak Brüsszel érdekeit szolgálja ki, hiszen a jelenlegi brüsszeli vezetésnek nem a keresztény identitású tagállamok megerősítése a célja, hanem pont ennek az elpusztítása, és a föderális irány felé való törekvés.

– Mindezek alapján, aki az egyházak társadalmi tanításai szerint voksolna áprilisban az országgyűlési választásokon, húzhatja-e a Tiszára az X-et?

– Ahányszor csak az embernek megadatik, hogy elmehessen szavazni, miután a 18. életévét betöltötte, mindig az a legfontosabb, hogy a lelkiismerete szerint szavazzon. A Jóistenen kívül senki más nem fogja látni, hogy azt az X-et hova húzza, de egy keresztény értékrendű ember mérlegel. A mostani választás kapcsán három tényezőt emelnék ki. Az egyik április 12-én annak a mérlegelése, hogy békét vagy a háború folytatását akarjuk-e Európában. A keresztény ember szívében ott van a béke, ez egy misszió a kereszténység számára. A második, amit a választásnál mérlegelnie kell egy keresztény értékrendű embernek, hogy engedjük-e a migrációt az Európai Unió vonatkozásában. Hiszen látjuk, az Unióban ez már itt van a nyakunkon: a migrációval a muzulmán kultúra megerősödése és a párhuzamos társadalmak alakulnak ki, amelyekben semmi tisztelet nincs a keresztyén értékrend iránt, sőt, számos tagállamban látjuk, hogy mindent megtesznek annak elpusztítása érdekében. A harmadik tényező, amit mérlegelni kell: a család, gyermekeink és utódaink iránti elkötelezettség és a biztonság.

A jelenlegi magyar kormány gondolkodásmódja szerint a gyermek áldás, és mi a magyar gyermekek számára építünk egy biztonságos országot.

A legtöbb adókedvezményt egyedülálló módon a magyar családok kapják Európában, nem beszélve a kétgyermekes édesanyák szja-mentességéről. Meg kell védenünk a rezsicsökkentést, az adókedvezményeket, a 13. és a 14. havi nyugdíjat és számos családbarát intézkedésünket, amelyet csak a Fidesz–KDNP tud garantálni. E politika folyatása is mérlegre kell, hogy kerüljön a szavazás során. Arról is szól ez a választás, hogy vagyunk-e olyan bátrak mi, keresztény emberek, keresztény kultúrájú, keresztény gyökerű magyar emberek, hogy az EU-n belül továbbra is mi legyünk az a bástya, amely legerősebben áll ki amellett, hogy az Európai Unió jövőjét igenis a nemzeti identitás, az erős tagállamok és a keresztény-zsidó gyökerek felvállalása jelenti. Úgy helyes, ha mindenki a lelkiismerete alapján hozza meg a döntését, ugyanakkor szerintem nagyon fontos mindezeket átgondolnia egy keresztény embernek, mielőtt behúzza az X-et. Összefoglalva: Isten, haza, család, azaz a biztos választás csak a Fidesz–KDNP!