A jövőt a fenntartható, környezettudatos megoldások jelentik, de a fosszilis üzemanyagokon nyugvó iparágaktól milliók megélhetése függ, az átmenet csakis átgondolt lehet. A koronavírus-járvány mindennél jobban megmutatta, hogy mennyire közel is vannak egymáshoz a világ földrajzilag távoli pontjai – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Hölvényi György, az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának néppárti koordinátora az afrikai környezetvédelmi helyzetről.
Hölvényi György (KDNP), az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának néppárti koordinátora (Archív fotó)
– A The New York Timesban nemrég megjelent cikk szerint a legnagyobb olajipari cégek nagyon káros hatással vannak a világra, különösképpen Afrikára, azon belül is Kenyát említik. Az országra erős nyomást gyakorolnak az Egyesült Államokon keresztül, hogy visszavonja a műanyagokra vonatkozó szigorú korlátozásokat. Miért rossz ez a folyamat?
– Látni kell, hogy a környezet megóvása és a fenntarthatóság a migráció mellett az Afrikával foglalkozó uniós politika egyik legmeghatározóbb eleme. A világ károsanyag-kibocsátásának és szeméttermelésének következményei elsősorban az afrikai fejlődő országok lakosait érintik. Ezekben az országokban legtöbbször a már egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévők életkörülményeit rontja az importként, feldolgozásra beszállított szemét. Ennek feldolgozása és újrahasznosítása mára jövedelmező üzletággá vált, ám a hasznát nem az afrikaiak fölözik le. Nekik marad a káros anyagok hatásaival való küzdelem. Kenya mellett egyébként megemlíthetjük Ghánát is, ahol a főváros,
Accra közelében hatalmas területen dolgozzák fel a részben Nyugat-Európából érkező hulladékot.
– Ezen vállalatok nyeresége a koronavírus-járvány közepette zuhan, és az ipar attól tart, hogy az éghajlatváltozás arra kényszeríti a világot, hogy visszavonuljon a fosszilis üzemanyagok égetése elől – áll a cikkben. Mi lehet a jövő útja?
– A jövőt a fenntartható, környezettudatos megoldások jelentik. Ugyanakkor a fosszilis üzemanyagokon nyugvó iparágaktól milliók megélhetése függ, így az átmenet csakis megfontolt, átgondolt lehet. Ezeknek az embereknek lehetőséget kell adni arra, hogy új megélhetést keressenek.
– Hogyan érintik ezek a fejlemények Európát és Magyarországot?
– Ami ma még Afrika problémája, az holnap a mi ajtónkon kopogtat. A globális világ egymásra utaltsága ezért szükségessé teszi, hogy komolyan vegyük az Afrikában jelentkező óriási kihívásokat. A koronavírus-járvány mindennél jobban megmutatta, hogy mennyire közel is vannak egymáshoz a világ földrajzilag távoli pontjai. Az utóbbi években európai parlamenti képviselőként tizenhárom afrikai országba látogattam el. A célom az volt, hogy a helyiektől tájékozódhassak, milyen segítségre van szükségük. E beszélgetések tanulsága a következőképpen foglalható össze: a nyomor, a biztonság hiánya, a rossz oktatás és a kevés munkalehetőség miatt döntenek úgy a fejlődő országok lakosai, hogy megpróbálnak eljutni Európába. Ezeket az okokat, amennyire csak lehet, helyben kell kezelnünk. Csak így lehet fenntartható megoldást találni Afrika kihívásaira.
– Milyen jelenleg az európai és a magyar műanyag-szabályozás?
– Európa országai sokat tesznek az egyszer használatos műanyagok betiltásáért, korlátozásáért. Az előző parlamenti ciklusban aktívan részt vettem a nejlonzacskók használatának korlátozását célzó irányelvek parlamenti szövegezésében. Idén július 3-án az Országgyűlés elfogadta az egyes egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvényjavaslatot, így összhangban az uniós irányelvekkel 2021. jú-lius 1-jétől ezek a termékek eltűnnek. Ez jelentősen hozzájárul a hazai szeméttermelés korlátozásához. Az európai szabályozás Afrika szempontjából is fontos, hiszen a nyugati országok által alkalmazott technológiák és az azok által kitermelt szeméttömeg is nagyban hozzájárult az ottani környezetkárosításhoz.
– A fejlesztési bizottság (DEVE) néppárti szakmai felelőseként (koordinátor) mit javasol, miken kellene változtatni?
– Megoldás csak az afrikai országok egyenlő partnerként történő bevonásával képzelhető el. Az ottani államok sok tekintetben megelőzték a környezettudatosság terén a világot.
Ruanda például 2008-ban döntött úgy, hogy betiltja a nejlonzacskók használatát.
Az uniós fejlesztéspolitika feladata, hogy olyan környezetet alakítson ki, amelyben az afrikai partnerországok ki tudják használni a „későn jövők előnyét” a környezetvédelem terén is. Ugyanakkor az afrikai városiasodás rohamtempóban halad.
Az élhető környezet kialakítása ezért a nagyvárosokban a legsürgetőbb. Az Accrához, Nairobihoz vagy éppen Dakarhoz hasonló települések közelében lévő, ma a pokol tornácához hasonlítható hulladékfeldolgozókat és -lerakókat fenntarthatóvá kell tenni. Mindezt úgy, hogy ez ne vegye el azoknak az embereknek a kenyerét, akik függnek a hulladékipartól. Emellett hatalmas potenciál van az oktatásban is. Elsősorban a felnövekvő nemzedékek környezettudatos nevelése az, ami segíthet. Ezenkívül kulcsfontosságú a helyi közösségek és a helyi szervezetek szerepe, hiszen az afrikai társadalom szövete más, mint az európai.
Kiemelném továbbá az egyházak szerepét, amelyek mind az oktatásban, mind pedig a szociális szektorban meghatározók az egész kontinensen.
Számos kezdeményezés kötődik hozzájuk, amelyek a teremtett környezet megóvását segítik. Ilyen például az etióp ortodox egyház projektje amely a helyi közösségekkel karöltve igyekszik a templomok körül kialakult erdőfoltokat megőrizni és összekötni az egyébként elsivatagosodó Észak-Etiópiában. Az egyházi szervezetekkel kötött partnerség ilyen értelemben is az Európai Unió által eddigi ki nem használt tartalékot jelent.
Zováthi Domokos
