– Milyen hasonlóságokat lehet felfedezni az államtitkári feladatok és az egyéni választókerületi jelöltség között?

– A gondoskodás és a nehéz élethelyzetek kezelése csak úgy működik, ha ott vagyunk a terepen. A választókerületi elnöki megbízatás szintén arról szól, hogy az emberek mindennapi gondjaival legyünk tisztában. Örülünk annak, ami jó, de nyilván nem erről szól a megbízatás, hanem arról, hogy megnézzük, mi az, amit fejleszteni kell. Mindkét esetben a személyes jelenlétet tartom a legfontosabbnak. Legyen kapcsolat, hogy megtudjuk, mik az emberek valós problémái. Már csak azért is gondolom, hogy ezt hitelesen tudom képviselni, mert ebben a választókerületben születtem, itt nőttem fel, ide jártam iskolába, itt házasodtam és most is itt élünk és neveljük gyermekeinket. Tehát végig kísértem ennek a környéknek az alakulását, és pontosan láttam, hogy mi történik.

– Milyen sajátosságai vannak a helyi kampánynak?

– Először is fontos tisztában lenni azzal, hol vagyunk. Ez a körzet a II. kerület teljes egészét, illetve a III. kerület egy részét foglalja magába. Ez nemcsak az országban, de Budapesten is egy sajátos környék. Egyrészt különleges természeti adottságai vannak, mivel van egy zöldövezeti környezete, viszont a belvárost hat perc alatt el lehet érni. A kettő együtt pedig kiváló lokációt jelent mindenki számára. Másrészt viszont ennek a választókerületnek sok kis egysége van, amely nem áll össze egy nagy egésszé. Talán ez az egyetlen kerület Budapesten, amelynek nincs egy átfogó neve. Tehát amit nem tudunk úgy hívni, mint bármelyik más választókerületnek a központját, hanem itt nagyon kis egységek vannak. Pesthidegkút annak idején egy különálló település volt, és alapvetően a német nemzetiség határozta meg. Azonban nagyrészt elkülönül a választókerület belső részétől, ahol körbe nézve olyan történelmi neveket látni, mint a Nyék, a Pasarét, a Kurucles és a Rózsadomb. Ezek a kisebb környékek sok szempontból önmagukban is leképezik a magyar történelem fejlődését, ám az egész nem áll össze egy egésszé. És még ott van a III. kerület egy része, ami ebből a szempontból is különálló. Emiatt különböző nehézségek vannak ezeken a területeken. De a legfontosabb, hogy az ott lakókat meghallgatva kiderül, hogy mik a problémáik.

– Az ön által említett sok kis különálló részt hogyan lehet egy egésszé gyúrni?

– Léteznek olyan statisztikai adatok, amelyek alapján érdemes a körzetet egyben kezelni. Ebben a választókerületben országosan a legmagasabb a diplomások aránya. Tehát egy olyan közegről beszélhetünk, ahol fontos az értelmes párbeszéd és az ok-okozati magyarázat. A II. kerületben 67 százalék a diplomások aránya, ami jócskán az országos átlag (húsz százalék) felett van. Ebben a választókerületben kimagasló az egy főre eső jövedelem és a vagyoni helyzet. Ebből következően a választókerületben olyan emberek élnek, akik bármilyen gazdasági vagy társadalmi változást elsőként éreznek meg. Így a legnagyobb veszteséget is ebben a választókörzetben élők tudják elszenvedni. Ezért lényeges, hogy amikor kifordul a világ a sarkából, teljesen más játékszabályok vannak, akkor az itt élőknek el tudjuk magyarázni azokat a veszélyeket, amik most ránk leselkednek.

– Érzékelik a veszélyeket a választókerület lakói?

– A mi feladatunk, hogy ezt nap, mint nap el tudjuk mondani. Már csak azért is, mert Magyarországon az elmúlt tizenhat évben a stabilitás volt jellemző. Most viszont egy olyan helyzetben vagyunk, amikor az ország stabilitását veszélyeztethetik a külpolitikai folyamatok. Magyarországon lehet kritikával illetni a kormányzást, de az elvitathatatlan tény, hogy az elmúlt évek olyan eredményeket hoztak, amelyekkel a magyarok jól jártak. Az a kérdés, hogy a jövőben ezt akarjuk megtartani, vagy engedünk annak, hogy egy más érdekeket képviselő kormány legyen Magyarországon. Én az utóbbit életveszélyesnek tartom.

– A választókörzet eddigi képviselője, Tordai Bence újraindul, de a Tisza Pártnak is saját jelöltje van Koncz Áron személyében. Milyennek látja őket?

– Éles különbséget nem látok a két szereplő között, mivel az egyik a logója szerint Tisza párti, a másik pedig külsős Tisza párti. Mindketten Magyar Péter zászlajára esküdtek fel, és ezzel az értelmetlen ukrán háború folytatásáért kardoskodó brüsszeli elit szekerét tolják. A politikai kultúrája és a parlamenti viselkedése alapján anarchistába hajló Tordai Bence már az elején deklarálta, hogy külsősként a Tisza Pártot támogatja. Mellette van egy Tisza-logóval ellátott turisztikai vállalkozó, akinél nem látni, hogy az elmúlt időszakban bármilyen feladatot vállalt volna a közösségért. A kérdés, hogy a biztosat akarjuk, vagy belevágni valami teljesen újba, ami csak veszélyt hordoz magában. Megőrizzük a biztonságot, ami a budai családoknak is nyugalmat és békét hoz, vagy többségbe kerül az a hangulatkeltés, amit a Tisza Párt hozott be a köztudatba. A mérhetetlen uszítás és „ember embernek farkasa” hangulat Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenésének köszönhető. Ez a választókörzetemben is tetten érhető.

– Nemrég a kerületben lezajlott az ön által életre hívott 4V konzultáció. Miért érezte fontosnak, hogy egyeztetést kezdeményezzen a kerület lakóival?

– Egy országos kampány során természetesen vannak fő témák, de a parlamenti rendszer olyan, hogy vannak egyéni választókerületek. Téves az a szerep, amikor valaki azt gondolja, hogy felhatalmazást kap egy közösségtől, bevonul a parlamentbe, majd ott teljesen más, csak országos ügyekkel akar foglalkozni. A megválasztandó egyéni képviselőnek az a dolga, hogy a választókerület problémáit és érdekeit becsatornázza. Ehhez az kell, hogy ismerjük ezeket a problémákat. A budai környezetről mindenki azt gondolja, hogy ez egy virágzó városrész, itt jó lakni. Ennek megvan az igazsága, de azt is látni kell, hogy az elmúlt időszakban számos olyan probléma jelent meg, ami az itt élés pozitívumait felül tudja írni. Ezért indítottam el a 4V konzultációt, amin keresztül közel 1200 javaslat érkezett be.

– Milyen témák merültek fel a legtöbbször a konzultáció során?

– Különböző kategóriákban kértük az embereknek a véleményét. A legtöbb észrevétel (42 százalék) a közlekedéssel kapcsolatban érkezett. Az egyik legfontosabb a budai környéket érintő közlekedési anomáliák voltak. Az elmúlt években a budai oldal nagyon besűrűsödött, aminek túlnyomó része nyilván amiatt van, mert az agglomerációba költözők reggelente Budapestre akarnak menni. Ez sokszor megnehezítette a helyi lakosok helyzetét, mivel azt tapasztalták, hogy reggel, amikor el szeretnének jutni a munkába  vagy el szeretnék vinni a gyereket iskolába, akkor nem 15 percet utaznak, hanem ennek a többszörösét. Ezért le kell ültetni egymással az önkormányzatot, a fővárost, a közútkezelőt, és minden egyes szereplőt, akinek ebben a kérdésben kompetenciája van, mert ez egy olyan ügy, ami a lakosok mindennapi élethelyzetét rontja. Másik sokat emlegetett téma az egészségügy és a közbiztonság volt. De szóba került a Hármashatár-hegy ügye, ami egy régóta megoldásra váró kérdés. Mégiscsak évente több mint százezren kirándulnak arra, de a terület infrastruktúrája mégsem olyan, mint amilyen kellene, hogy legyen. Ehhez a választókerülethez tartozik az óbudai Csúcshegy, ahol a lakók évtizedek óta komoly problémákkal szembesülnek. Ennek van történelmi oka, de azt gondolom, hogy a III. kerületi önkormányzatnak meg kellene hallgatnia az ott élők problémáit. Ez mind olyan téma, amit egyesével fel kell tárni, a helyi önkormányzatokkal egyeztetni, és biztos vagyok benne, hogy ha van akarat és szándék, hogy egy asztalhoz leüljünk, akkor a problémák jelentős részére lehet megoldást találni.

– A választókörzetet a baloldali vezetésű II. és III. kerület alkotja. Miként lehet az eltérő pártpolitikai színezetből adódó ellentéteket áthidalni?

– A választóknak teljesen mindegy a pártpolitikai színezet. Nem érdekli őket, hogy milyen színekben indult a polgármester vagy a megválasztott képviselő. Az érdekli őket, hogy ne törjön el az autó tengelye, amikor végig akarnak menni egy százméteres úton. Ha elnyerem a választók bizalmát április 12-én, akkor felszínen fogom tartani a helyi témákat. Ezekbe a kérdésekbe pedig a II. és a III. kerületi önkormányzatot, valamint a fővárost is be kell vonni. Egyáltalán nem láttam, hogy az elmúlt négyéves ciklusban a megválasztott képviselő az emberek érdekeit érvényesítse és a problémákra megoldást találjon.

– Végezetül, egy kicsit elkanyarodva a választási kampánytól, rövid időn belül két egyetemen is címzetes docensi kinevezést vehetett át. Mi a kinevezések jelentősége?

– A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, illetve az Óbudai Egyetem is megtisztelt azzal, hogy címzetes docensi kinevezést vehettem át. Az Óbudai Egyetem az alma materem is volt, az embernek pedig kutya kötelessége elballagott végzősként tovább szolgálni az egyetemet. Ezért megtisztelve és örömmel fogadtam el a kinevezést. De ami talán lényegesebb, hogy két évvel ezelőtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen elindult egy olyan képzés, amilyen korábban nem volt. Ez a gondoskodáspolitikáról szól, és a szak a szociális képzések kicsit megújított változata. Nem szembe menve a többi képzéssel, de mégiscsak a XXI. századhoz jobban illő nyelvezettel. Emellett egy más típusú megközelítés jellemzi a szakot a gondoskodáspolitikai felelősségek és kötelezettségi körök kapcsán. A képzés elsöprő sikert aratott, mivel csak idén közel 300 hallgató kezdte meg a tanulmányait ezen a szakon. Ez nagyságrendekkel több, mint a többi szociális képzésen összesen az országban. Mindez azt mutatja, hogy az ilyen, talán nehezebb szakmákra mégiscsak van kereslet, csak egy kicsit mindig alakítani kell rajtuk, és olyanná kell tenni, amivel a fiatalok is tudnak azonosulni. Bízom benne, hogy ez hosszabb távon is így marad.