– „A mi Földink” már a ceglédi választókerület védjegyének számít, zsinórban négyszer nyerte el a választók bizalmát, előtte Cegléd polgármestere volt. Milyen eredmények kötődnek pontosan Önhöz, és mi a sikere titka?

– Soli Deo gloria. Sem álszerény, sem öntelt nem lehet az ember, ha több mint három évtizedet tölt el a közössége szolgálatában. Ez megneveli az embert. A rendszerváltás óta szolgálok, bár úgy gondolom, joggal állítom, hogy pedagógusként és iskolaigazgatóként is azt tettem. Vannak eredmények, de ezek nem csak az én eredményeim, hanem mindig egy csapat, vagyis a képviselők, az önkormányzati dolgozók, a vállalkozók és általában a polgárok közös sikerei. Nem csak értük, hanem velük együtt dolgozom.

A siker titka tehát az együttműködés. Én együttműködő alkat vagyok. Azt keresem, ami összeköti az embereket, és nem azt, ami szétválasztja őket. A mai világunk a versenyre épül, talán túlzottan is. Pedig az embert nem a versengés tette a Föld uralkodó fajává, hanem az, hogy mi, emberek, úgy vagyunk képesek együttműködni, ahogyan egyetlen állat sem, holott azok más képességeiket illetően messze túlszárnyalnak bennünket.

Ha tehát azt kérdezi, hogy milyen eredmények kötődnek hozzám, akkor hosszan sorolhatom a munkahelyteremtő beruházásokat, az útépítéseket, a béremeléseket, a közösségi közlekedés fejlesztését, a közintézményeink felújítását; a családok, a fiatalok, a vállalkozások, a nyugdíjasok, a kulturális élet, az oktatás, az egészségügy és a sportvilág szerteágazó támogatásait, a nemzeti hagyományok védelmét, az illegális bevándorlás ellen ellenszélben is kitartóan, következetesen folytatott küzdelmet és a drogellenes harcunkat.

Néhány konkrétum: egyedi kormányzati döntésekkel valósult meg a Infineon, az Ecseri Kft. és a Bonduelle beruházása. A Magyar Falu Programnak köszönhetően tucatnyi közintézmény, cég és szervezet kapott és kap támogatást. Felújítottuk a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumot és a nagykőrösi Arany János Gimnáziumot, kész van a 441-es út Nagykőrös és Kecskemét közötti szakasza. Átadtuk a két termes ceglédi Gál József Sportcsarnokot.

De ezek nem csak hozzám kötődnek, hanem a ceglédi, nagykőrösi, abonyi és a választókerületem más településein élő és dolgozó földijeimhez! A „mi Földink” ezt fejezi ki: mindig itt voltam és itt is maradok. Ez az a vidék, ahol élek és amiért dolgozom, régóta a sokféle preferenciájú választók megtisztelő bizalmából.

– Mik az alföldi régió fő problémái jelenleg, és milyen megoldásokat kínál ezekre a kormány?

– Ha út van, minden van. Vidéken ez a fejlesztéspolitika legfőbb bölcsessége. Fontos az otthonteremtés és a munkahely, de lakni és dolgozni is csak ott lehet, ahová el lehet jutni, méghozzá gyorsan, kényelmesen és biztonságosan. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének terén kiemelkedő eredményeket értünk el, de az egyéb főutak és a mellékutak tekintetében még van tennivalónk. Az észak déli korridor, tehát a 311-es és a 441-es út, illetve a Nagykőrös-Cegléd elkerülő út prioritást élvez, ahogy mi, politikusok mondjuk. Magyarul: el kell készülniük. A kiviteli tervek hamarosan el is fognak, én most tehát azon dolgozom, hogy pénzt is kapjunk rá, és a következő négyéves ciklusban átadhassuk a forgalomnak. Régi adósságunk az M4-es egyik rejtett csomópontja, az abonyi lehajtó, amelynek kivitelezése a következő év elején elkezdődik.

Komoly előrelépések történtek az elővárosi vonatközlekedésben is. Ezt személyesen is tesztelem, mert vonattal járok dolgozni Pestre. Folytatjuk ezt a munkát, most a szegedi vonal jön, amelynek végpontja Cegléd, de érinti majd Nagykőröst is. Ezek a beruházások tőkét, népességet, munkahelyet hoznak a térségünkbe.

A másik fontos terület az egészségügy. Bölcs mondás, hogy aki egészséges, az mindent akar - aki beteg, az csak egyet: meggyógyulni. Örömmel jelentem, hogy Cegléden hamarosan átadjuk a megújult rendelőintézetet, és lesz egy új, modern CT-berendezésünk. Ez sem elég - folyamatosan keresem a lehetőségeket a további fejlesztésekre. Voltaképpen a szennyvíz-kezelés is egészségügyi kérdés, és ezen a téren is van közös sikerünk. Nemsokára átadjuk az új szennyvíztelepet, amely hatalmas beruházás. Nem olyan látványos, mint egy főtér, egy uszoda vagy egy sportcsarnok, de sok milliárd forintba kerül, és rendkívül fontos beruházás.

Végezetül rendkívül fontos a vízpótlás problémájának megoldása. Ez a szó legszorosabb értelmében égető kérdés. Az állandósult aszályt a gazdaságunk öt legnagyobb kihívása egyikének tartom. Ezért is támogatom nemcsak szavakkal és szavazatokkal, hanem tettekkel is például a Vizet a tájba! programot és a többi, ilyen irányú fejlesztést.

– Milyen az együttműködés a helyi KDNP-vel, a civil és egyházi világgal?

– A térségnek hatalmas versenyelőny, hogy kormánypárti képviselője van. Nem az indulatvezérelt ellenzéki magyarázat miatt, amely szerint a képviselő „színe” számít. Dehogy számít. Ez legenda. Tudnék mondani néhány – nem sok, de néhány – nem kormánypárti településvezetőt, talán még országgyűlési képviselőt is, aki tudja, hogy a választói őt speciel nem nagypolitika kocsmai csatározásainak hadvezéri szerepével bízták meg, hanem azzal, hogy élhető, biztonságos, fejlődő, megtartó helyet építsen nekik és velük. A kormánnyal, a minisztériumokkal és azok háttérintézményeivel kiváló napi és több esetben jó személyes kapcsolatban állok, és ebből sokat profitál ez a vidék.

Talán már mondhatom, hogy a KDNP parlamenti frakciójában is elismert veteránként jegyeznek, akire számítanak és akivel számolnak, és ez igaz a Fidesz képviselőcsoportjára is. Az Országgyűlés jegyzőjeként is dolgozom, tehát a törvényhozás egészére kivételesen széles optikájú rálátásom van. A helyi Fidesz és a KDNP helyben a bázisom, együtt dolgozunk és aktívan, amit az is bizonyít, hogy Nagykőrösön például éppen a napokban alakult meg az új KDNP-szervezet. Élő hittel létező, templomba járó kereszténydemokrataként pedig az egyházak – felekezettől függetlenül – az egyik legerősebb bástyáim. Ők az én „lelki földijeim”.

Hitetlen, sőt keresztényüldöző világban élünk, ezért sosem volt még nagyobb bátorság megvallani a hitünket, és annak megfelelően élni, dolgozni.

A teljes interjú itt olvasható