Köszönöm a szót Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim!

Ezen a héten, éppen nagypénteken ünnepli Lengyelország I. Boleszláv király koronázásának 1000. évfordulóját, a keresztény Lengyel királyság megalapításának millenniumiát.

Ez az esemény döntően meghatározta Közép-Európa történelmi fejlődését, benne a lengyel-magyar barátságot.

Ahogy a történelmi emlékezetben él Vitéz Boleszláv és Szent István követei egyszerre érkeztek Szilveszter pápához, hogy a frissen létrejött keresztény államuknak koronát és pápai áldást kérjenek, de a Pápa álmot látott, így Gábriel arkangyal üzenetét megfogadva a koronát a magyaroknak adta. Ezt követően a két delegáció követeit maga elé hívva arra kérte őket, hogy az isteni rendelést elfogadva, békében és szeretetben, testvérként éljenek egymással.

Ekkora már nemcsak közös céljaink, hanem baráti és rokoni szálak is egybefűztek minket. Boleszláv harmadik felesége Judit ugyanis minden bizonnyal István király testvére volt és egy Veszprém nevű fiúval ajándékozta meg a lengyel királyt.

Boleszlávot a trónon fia, II. Mieszkó követte, aki Esztergomi látogatása során István királyunkkal közösen megerősítette a jó szomszédi és baráti viszonyt.

Így indult tehát ezredéves barátságunk, mely a közösen vallott keresztény hitben, a közösen megélt keresztény kultúrában gyökerezik, s amelyet közös királyaink, szentjeink, szabadságharcosaink, együtt munkálkodó tudósaink emeltek páratlan magasságokba az elmúlt évezred alatt.

Természetesen nemcsak ők kellettek hozzá, hanem kellettek azoknak a magyaroknak és lengyeleknek százezrei, milliói is, akik magukénak vallották és vallják együvé tartozásunkat.

Miként az idei Magyar-Lengyel barátság napjának ünnepségen Sulyok Tamás köztársasági elnök úr fogalmazta: nekünk magyaroknak nincsenek rokonaink a világban, de helyettük itt vannak a lengyelek, akik barátként segítettek mindig a szabadságunkért és szuverenitásunkért vívott küzdelmeink során.

Mi tagadás, a barátok között is lehetnek néha nézeteltérések, megeshet, hogy bizonyos kérdéseket másként ítélünk meg és ez ugyan látszólag gyengíti a kötelékek erejét, de az igaz barátság lényege éppen az elfogadás, melyre több mint ezer éve II. Szilveszter pápa is intette eleinket. 

Tisztelt Képviselőtársaim!

Alig több mint 100 esztendeje egy pusztító és értelmetlen háború a történelem eltérő oldalára kényszerített minket, s ugyan a Teremtő megkímélt attól, hogy egymás ellen fegyvert fogjunk, de a háború következményei mégis rendkívüli próbatétel elé állították barátságunkat. Akkor hazánk számára a Párizs környéki békék revíziója vált a legfontosabb céllá, míg Lengyelország számára a status quo megőrzése. A barátságunk azonban erősebb volt a kihívásoknál, melyet a Visztulai csata csodája és a második világháborús lengyel menekültek, köztük a hadsereg vezérkari főnökének megmentése szimbolizál igazán.

Jelenleg a szomszédunkban zajló háború és az Európai Unión belüli ellentétek, valamint az azzal összefüggésben szított feszültség ugyan pillanatnyilag gyengítették politikai kapcsolatainkat, de mindez a meglévő kölcsönös bizalmat és barátságot nem tudta érdemben erodálni.

Politikai megosztottságunkon felülemelkedve azért dolgozunk, hogy jeles ünnepeinken 100 év múlva is nemzeti és keresztény identitását büszkén őrző szuverén nemzetek polgáraiként, barátként köszönthessük egymást. 

Isten éltesse az ezeréves lengyel államiságot, Isten éltesse a magyar-lengyel barátságot!