A brüsszeli elit támogatásával erőltetett menetben bontják le a demokráciát Lengyelországban - hangsúlyozza a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának miniszteri biztosa.
2024-es EP-választásokat követően az európai szuverenista erők új lendületet vettek, és világos üzenetet fogalmaztak meg Európa polgárainak. A Patrióták Európáért pártcsalád létrejöttével nemcsak az Európai Parlament harmadik legerősebb frakciója született meg, hanem egy olyan békepárti, szabadságszerető, keresztény alapokon nyugvó közösség is, amely hitet tett amellett, hogy a brüsszeli elit önkényuralmával szemben létezhet hatékony ellensúly.
A Patrióták ajánlata világos: leszámolni a brüsszeli kettős mércével, az ideológiai elfogultsággal, a woke-, gender- és migrációpárti őrülettel, továbbá a háborús pszichózissal, amelyek Európa szövetét mérgezik.
Ígéretükhöz híven a Patrióták vállalták, hogy szembeszállnak a jogállamisági boszorkányüldözésekkel, a forrásokkal való politikai zsarolással, a lopakodó hatáskörbővítéssel, a konszenzus kultúrájának felszámolásával, a tagállamok szuverenitásának elnyomásával és a brüsszeli birodalmi törekvésekkel.
Oly sok éve hallgatjuk Európában a liberális politikai csoportok kétszínű aggodalmaskodását és megvető nyilatkozatait, valamint az őket kiszolgáló NGO-k és balliberális média igazságtalan vádaskodásait a szuverenista kormányokkal, pártokkal, politikusokkal – különösen Magyarországgal – szemben. Most azonban fordult a kocka.
A Patrióták Európáért pártcsalád új fejezetet nyitott az európai politikatörténetben.
A Szabadság és Demokrácia Bizottság július közepén Varsóba látogatott, hogy első kézből szerezzen bizonyítékokat a Tusk-kormány által elkövetett jogállamisági visszaélésekről, amelyek Brüsszel hallgatólagos támogatásával zajlanak.
A tényfeltáró misszión személyesen is részt vettem Hermann Tertsch (Vox) és Rui Gomes (Chega!) társaságában, július 15. és 17. között. Utunk során meghallgattuk a politikai üldöztetés áldozatainak megrázó történeteit. Találkozóinkon bírák, ügyészek, ügyvédek, újságírók és civil szervezetek képviselői osztották meg velünk a tapasztalataikat.
Beszámolóik sötét képet festettek a lengyelországi kormányzati intézkedések sokaságáról, amelyek a kommunista idők módszereit idézik, és napról napra aláássák a jogállamiságot.
Megdöbbentő látni, hogyan vált a Tusk-kormány egyik legfőbb célpontjává az igazságszolgáltatás, amely ellen szisztematikus és összehangolt támadást indított.
Hatalomra kerülése után nem sokkal megkezdődött a bírák és ügyészek ellehetetlenítése. Adam Bodnar igazságügyi miniszter például jogellenesen menesztette Dariusz Barski főállamügyészt – döntését a lengyel legfelsőbb bíróság és alkotmánybíróság egyaránt törvényellenesnek minősítette.
Ennek ellenére a Tusk-kormány következetesen semmibe veszi a bírósági döntések egy részét, figyelmen kívül hagyja az ajánlásokat, és a saját hatalmi érdekei mentén igyekszik irányítani az országot. A 2018 után kinevezett bírákat „újbíráknak” bélyegzik, marginalizálják, lefokozzák, és kizárják őket a fontos ügyek tárgyalásából. Eközben szándékosan akadályozzák a bírói állások betöltését, emiatt már több száz betöltetlen hely van a bíróságokon.
A köztisztviselők sem kerülhették el a politikai bosszúhadjáratot. Két korábbi tisztviselőt is letartóztattak, akiket fogva tartásuk során megalázó és embertelen bánásmódnak vetettek alá. Az ombudsman több esetben is jogsértést állapított meg a hatóságok részéről.
A szólásszabadságot sem kímélték – az állami média törvénytelen és erőszakos átvétele a Tusk-kormány első intézkedései közé tartozott.
Eltávolították az addigi vezetőket, helyükre pedig a saját embereiket nevezték ki azért, hogy a közmédiát teljes politikai ellenőrzés alá vonják. A Nemzeti Médiatanács elnöke szintén célkeresztbe került, mert a testület döntései lehetővé tették a konzervatív sajtó és televíziók fennmaradását a politikai nyomás ellenére.
A konzervatív, családbarát és hagyományos értékeket képviselő lengyel civil szervezetek is támadás alatt állnak: megfélemlítéssel és pénzügyi kivéreztetéssel próbálják ellehetetleníteni a tevékenységüket.
Megrázó volt első kézből hallani megannyi személyes történetet, amelyek magyarként a kommunista idők sötét emlékeit idézték fel bennem – koncepciós perek, jogfosztások, a megfélemlítés dermesztő légköre –, mindezt egy uniós tagállamban, 2025-ben.
Ne feledjük, a Tusk-kormány hatalomra kerülése után nem sokkal Brüsszel hirtelen lezárta a Lengyelországgal szembeni 7-es cikk szerinti eljárást egy másfél oldalas „akcióterv” alapján – annak ellenére, hogy tényleges jogszabályi módosítások nem történtek.
Miközben Magyarországot tizenöt éve folyamatos támadások érik, Brüsszel és a brüsszeli elitet kiszolgáló média mélyen hallgat a lengyelországi helyzettel kapcsolatban, ami minden objektív tény alapján baljós képet fest. Ez a brüsszeli kettős mérce tankönyvi példája.
Ne legyenek illúzióink: Lengyelország csupán kísérleti terep. Brüsszel itt próbálgatja azt a politikai forgatókönyvet, amelyet holnap más szuverenista nemzetekre – köztük Magyarországra – is rá akar kényszeríteni.
Ez egy gondosan megtervezett bosszúhadjárat, a fékek és ellensúlyok lebontása, és egy olyan rendszer kiépítése, amely a brüsszeli elit hatalmi érdekeit szolgálja a nemzeti demokratikus akarat teljes semmibevételével.
Ha nem állítjuk meg időben ezt a veszélyes politikai kísérletet, a szuverenista tagállamok jövője is ködbe burkolózhat.
