– Hol lépi túl leginkább a hatásköreit az Európai Bizottság?

– Az Európai Bizottság hatáskörbővítési törekvései mind jól megfigyelhetők az olyan kulcsfontosságú szakpolitikai területeken, mint a migráció, az energiapolitika, a gazdaságpolitika vagy az oktatás és a kultúra. A legszembetűnőbb túlterjeszkedés azonban a jogállamiság területén tapasztalható, a jogállamisággal kapcsolatos diskurzus a bizottság hatáskörbővítésének fő eszközévé vált.

– Milyen módszereket használnak?

– A jogállamiság fogalmának rugalmas értelmezése, a kondicionalitási mechanizmus bevezetése, valamint az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikkének új jogalapként való alkalmazása mind olyan fejlemények, amelyek révén a bizottság de facto végrehajtói és felügyeleti hatásköröket gyakorol a tagállamok felett. Bár az EUSZ 2. cikke a jogállamiságot az unió alapvető értékei közé sorolja, nem tartalmaz arra vonatkozó jogi meghatározást, sem pedig hatáskört annak közvetlen érvényesítésére. Ennek ellenére a bizottság gyakorlatán keresztül a jogállamiság fogalma fokozatosan kötelező erejű jogi normává vált, amelyet a bizottság a tagállamok ellenőrzésére, manapság bizonyos esetekben zsarolására vagy csuklóztatására használ.

A bizottság ma a jogállamiságra hivatkozva olyan területekre is beavatkozik, amelyek egyértelműen a tagállamok hatáskörébe tartoznak.

A jogállamisági jelentéseket és a kondicionalitást politikai nyomásgyakorlásra használják: forrásokat tartanak vissza, egyetemeket zárnak ki programokból, és olyan ügyekbe szólnak bele, mint az igazságszolgáltatás, az energia- vagy a migrációs politika. Az uniónak nincs keresnivalója ezekben a nemzeti hatáskörökben, a magyar emberek kizárólagos joga megmondani, hogy ezeken a területeken milyen szabályozás legyen. A válságokat pedig – legyen szó migrációról, a világjárványról vagy az ukrajnai háborúról – ürügyként használja fel Brüsszel a központosításra, hogy aztán ne adj Isten onnan mondják meg, hány német, finn, lengyel vagy magyar fiatal menjen a frontra. Ez tudatos hatáskörbővítés, amely szembemegy a szerződésekkel és a nemzeti szuverenitással, és ez ma minden olyan nemzeti szuverenista kormányt, mint a magyar kormány cselekvésre ösztönöz.

– Mit tehet Magyarország és más tagállamok?

– Az elmúlt évek válságai világossá tették, hogy Brüsszel nem tud hatékony válaszokat adni korunk veszélyes kihívásaira, és az uniós intézményrendszer működési zavarai már nem csupán technikai kérdések, hanem a mindennapi életünket is befolyásoló tényezők. A migrációs nyomás, az orosz-ukrán háború, az energiaválság, és a versenyképességi lemaradás mind ugyanarra mutatnak: nem tartható fenn az a modell, amelyben Brüsszel egyre több döntést von el a tagállamoktól, miközben a felelősség továbbra is a nemzeti kormányokat terheli.

Magyarország célja világos: meg kell állítani a brüsszeli hatáskör-túllépést és vissza kell adni a döntéseket a nemzeti kormányoknak.

Az Európai Unió csak akkor lehet sikeres, ha tiszteletben tartja a tagállamok szuverenitását, és betartja azokat a szerződéseket, amelyekre az egész integráció épül. A hatásköri túllépések problémája nem technikai kérdés, hanem az európai demokrácia egyik legfontosabb töréspontja. Ezért a magyar kormány a szuverenista reformfolyamatot nem pusztán kritikaként, hanem cselekvési tervként kezeli: meg kell állítani a lopakodó hatáskörelvonást, és vissza kell állítani azokat a garanciákat, amelyek megvédik a nemzeti döntéseket a brüsszeli intézmények túlkapásaival szemben.

Ezért Magyarország kormánya, Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter vezetésével és miniszteri biztosként az én koordinálásommal, hivatalosan is megkezdte az uniós hatáskörök átfogó átvilágítását a kulcsfontosságú szakpolitikai területeken, amelyek a jogállamiság, a gazdaság- és energiapolitika, a migráció, illetve a kultúra, oktatás- és családpolitika. Átvizsgáljuk az uniós hatásköröket, és olyan eszközökre teszünk javaslatot, amelyek megvédik a tagállami jogköröket, mint például, amik már egyébként megjelentek az Európa jövőjéről szóló konferencia magyar javaslatai között: fontosnak tartjuk a szubszidiaritás erősítését, a parlamenti kontrollt, a vészfékmechanizmust, valamint fontos, hogy beszéljünk az Európai Tanács szerepének helyreállításáról is.

Csak egy szuverén nemzetekre épülő EU lehet erős és működőképes. Mi ezt képviseljük, és ebben szövetségeseink is vannak Európa-szerte.

Egyre több ország ismeri fel, hogy a központosítás nem erőt, hanem törékenységet hoz. Magyarország készen áll együttműködni mindazokkal, akik szerint Európa stabilitásának valódi alapja a nemzeti önrendelkezésre épülő együttműködés. Mi kezdeményezzük a vitát, bátran vállalkozunk erre, mert mi ebben a gondolkodásban nem egyedül veszünk részt, hanem a Patrióták európai pártcsalád tagjaként – az EU-n belüli politikai szövetségeseink körében is hasonló gondolkodás zajlik, mint nálunk: hogy hogyan lehetne tisztázni a viszonyokat a tagállami és az uniós hatáskörök tekintetében.

Magyarország célja nem az integráció gyengítése, hanem annak helyes mederbe terelése: egy olyan Európa építése, ahol Brüsszel nem kényszerítheti rá saját ideológiai projektjeit a tagállamokra.

Bóka János miniszter úr szavaival élve: „A célunk az, hogy visszavegyük az irányítást az európai együttműködés felett – hogy beváltsuk azt az ígéretet, amit a nemzetek Európája jelent: hogy együtt erősebbek lehetünk, mint külön-külön, de együtt is megmaradhatunk annak, akik vagyunk.”