A több ezer ember részvételével tartott rendezvény kezdetén Udvardy György veszprémi érsek úgy fogalmazott: a vértanúság a remény megkérdőjelezhetetlen jele, Bódi Mária Magdolna életében pedig a krisztusi erények bontakoznak ki.

Ezután Erdő Péter bíboros latin és magyar nyelven felolvasta XIV. Leó pápa levelét, amelyben a szentatya engedélyezte Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását.

„Udvardy György testvérünk veszprémi metropolita érsek, továbbá számos püspöktestvérünk és a hívek sokasága kérésére válaszolva a szentek ügyeinek dikasztériumával történt egyeztetés után apostoli tekintélyünknél fogva engedélyt adunk arra, hogy Isten tiszteletreméltó szolgája, Bódi Mária Magdolna, világi hívő és vértanú, aki mint bölcs és okos szűz teljesen átadta magát isteni jegyesének, és az ő szeretetére válaszul saját életét sem félt neki áldozni, ezentúl a boldog címet viselhesse, és őt minden esztendő október 26. napján a jog által előírt helyeken és módokon ünnepelni lehessen az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” 

Bódi Mária Magdolna ereklyetartóját Laposa Norbert balatonfűzfői plébános Cristiana Marinelli, a boldoggá avatás római posztulátora és számos fiatal kíséretében hozta fel a Veszprém Aréna mellett kialakított színpadra. Itt átadta Márfi Gyula korábbi veszprémi érseknek, akitől Udvardy György érsek átvette, majd átadta Erdő Péter bíborosnak, aki elhelyezte Bódi Mária Magdolna ereklyéjét a missziós keresztben.

Szentbeszédében Erdő Péter azt mondta:

Bódi Mária Magdolna vértanúsága nem váratlan szerencsétlenség volt, hanem egy elkötelezett, fiatal élet megkoronázása.

Bódi Mária Magdolna apostoli lelkülete már iskolás korában jelentkezett, szeretett volna szerzetes lenni, de nem vették fel, mert szülei nem éltek házasságban. Világi apostolként viszont megérezte a kegyelem erejét.

Bár a Fűzfőgyártelepen munkásként dolgozó lány szerzetes nem lehetett, 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén magánfogadalmat tett: örökös szüzességet vállalt Krisztus iránti szeretetből. Állandó kegyelmi életét gondosan őrizte, rendszeresen járt gyónni, napját szentmisével és szentáldozással kezdte, és erre másokat is rávezetett, fellelkesített - idézte fel a bíboros.

Emlékeztetett: a szovjet csapatok 1945. március 23-án érkeztek meg Litérre, aznap délután Bódi Mária Magdolna néhány asszonnyal és gyerekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk. Egyikük a bunkerbe küldte a lányt, aki tisztaságát védelmezve a zsebében tartott kisollóval megszúrta a katonát és menekülni próbált, közben a többi asszonyt figyelmeztette a veszélyre. Pár pillanattal később az egyik katona lelőtte a lányt, aki a második lövésnél karjait az ég felé tárta, majd összezárta ezekkel a szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!”

Erdő Péter kijelentette:

Bódi Magdi nem csak a tisztaságát védte, hanem Krisztus iránti hűségből és szeretetből adta életét. Mindhalálig megtartotta fogadalmát, áldozata pedig közvetlen hatással is volt környezetére.

Bódi Mária Magdolna „a tisztaság vértanúja” volt – fogalmazott a bíboros. Hozzáfűzte: manapság tisztaságról beszélni bátorságot kíván, tisztaságra vállalkozni pedig nem valamiféle extrém teljesítmény, hanem a Krisztus iránti személyes szeretet nagy elhatározása.

Erdő Péter szerint mindenki a maga állapota szerinti hivatást kapott a tisztaságra. A házastársak a hűségre, a fiatalok a fegyelmezett előkészületre, életük nagy döntése előtt, akik pedig a cölibátust, a szüzességet vállalták, hivatást kaptak a Krisztus iránti teljes odaadásra és az emberek teljes szívvel való szolgálatára.

Bármilyen nehéz is mai világunkban vallani és követni ezt az eszményt, az isteni kegyelem csodákat képes alakítani az ember életéből. Egy-egy igaz és szent ember lelki központja és támasza lehet egész közösségeknek, irányt mutathat életében és halála után - emelte ki Erdő Péter.

A boldoggá avatási szertartáson számos egyházi és világi tisztviselő részt vett, köztük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, valamint Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke.

A Veszprémi Érsekség a hétvégén több programot is szervez a boldoggá avatás alkalmából, tájékoztatásuk szerint Bódi Mária Magdolna nyitott ereklyéje vasárnap késő délutánig látogatható lesz a veszprémi várban, a Szent Mihály székesegyházban.

Bódi Mária Magdolna Szigligeten született 1921. augusztus 8-án, szülei uradalmi cselédek voltak. Édesapjának nem voltak iratai, ezért a szülők nem házasodhattak össze. Isten Szolgálója a falusi iskola hittanóráin ismerkedett meg a katolikus hitigazságokkal. Elsőáldozásától kezdve buzgó lelki életet élt, vallásos tartalmú könyvek olvasásával is mélyítette hitbeli ismereteit.

Tizenhét éves korában részt vett a balatonfűzfői népmisszión, itt ismerte fel, hogy életét egészen Krisztusnak akarja szentelni. Szerzetesi életre érzett hivatást, de ennek megvalósulását a korabeli kánonjog nem tette lehetővé szülei egyház által nem szentesített kapcsolata miatt.

1939-től a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt. üzemében lett munkásnő. Hitélete ekkor is igen intenzív, három műszakos beosztása ellenére napi áldozó volt. Ez adott erőt neki a gyárban sokszor tapasztalható durva, vallásgyalázó gúnyolódások elviseléséhez. Szelíd derűje, talpraesett, de sosem sértő válaszai, szorgalma hamarosan kivívták munkatársai és felettesei tiszteletét. 1941-ben Krisztus Király ünnepén szüzességi magánfogadalmat tett, 1942-ben a Mária Kongregáció tagjává avatták.

A Szívgárdában is elkötelezetten foglalkozott a gyerekekkel, mindennapjainak szerves része volt a szeretetszolgálat. Tagja lett a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének, ahol hamarosan csoportvezetőként mutathatott jó példát a rábízott munkáslányoknak. Imádságaiban visszatérő motívum, hogy azért fohászkodott: fiatalon halhasson meg és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz.

1944-ben a front egyre közeledett családja akkori lakóhelyéhez, Litérhez, és mind aggasztóbb híreket lehetett hallani a frontkatonák nőkkel szembeni atrocitásairól. Magdi ezeket hallva elhatározta, hogy ha kell, élete árán is hű marad Jézusnak tett fogadalmához. 1945. március 23-án két fegyveres szovjet katona támadt rá az óvóhely bejáratánál tartózkodó asszonyokra, közöttük Isten Szolgálójára, aki ellenállást tanúsított és menekülni igyekezett, de ebben a helyzetben is elfogadta sorsát.

Társaiért, édesanyjáért aggódott: „Édesanyám menjenek innen, én most már meghalok!” – mondta. A katona több lövéssel rálőtt, Isten Szolgálója két karját az ég felé tárva e szavakkal fejezte be földi életét: „Uram Királyom! Végy magadhoz!” Zsebében ujjai a rózsafüzért szorították. Az utolsó golyó a szívét találta el.